Erotikus Novella 1.
Beküldő:Koko Sasi JojoHogy mikor is kezdődik az ember intenzív érzelmi élete, ami a másik nemet célozza meg, az szerintem egyénileg változó és már gyerekkorban is megvan, csak pulyaként még nem érjük fel megfelelő ésszel. Emlékszem a nővéremmel, meg a szomszéd gyerekekkel a felnőtteket utánzó, szexet mímelő idétlenkedésekre, a disznóbbnál disznóbb viccekre, a kíváncsiságra, ami a másik nem lábai közé vezérelte az érdeklődésemet. Az igazi érzelem engem csak később ért utol, amikor a kertszomszédunkba egy új házaspár költözött, akkor voltam alig tizenegy.
Anyámék esténkénti beszélgetéseiből kihámoztam, hogy furcsának találják a kapcsolatot, ami a huszonöt éves nő és az ötvenes hapsi között zajlik, de akkor még nem fogtam fel a dolog lényegi részét, számomra csupán felnőttek voltak, mint annyian mások. Az ifjú pár elég gyakran átjött látogatóba vagy még gyakrabban megálltak diskurálni anyámékkal a kertünket elválasztó drótkerítés más-más oldalán.
Anti, a férfi, kicsit mogorva, szakállas figura, sosem értettem, minek rágja a szájába lógó szőrszálakat, hiszen már fel van találva a borotva. Gyerek neki biztosan nem volt való, sosem intézett hozzám egyetlen jó szót, nem úgy, mint a fiatal ara, aki hatalmas szeretettel ölelgetett, meg puszilgatott akárhányszor csak összefutottunk.
Ebben az akkor már felnőtt nőben találtam meg az ideálom. Magas, vékony testalkatú, de hihetetlenül formás és valahogy mindene olyan más volt, mint anyámnak, vagy bármely más lánynak, akit a suliban megfogdostam. A hosszú, derékig lógó szőke haja már akkor is úgy nézett ki, mintha ki lett volna vasalva, kétoldalra szétfésülve takarta az apró füleit és a kislányosan keskeny arcot, ami örökös mosolygással sugározta belém a bizalmat. Már akkor, gyerekként feltűnt, hogy sosem fogta össze a szőke loboncot, és nem ismerte a csatokat, ezért a füleit is csak akkor láttam, ha a szél elég erős volt és kifújta a haját az arcából.
Sosem szerettem igazán, ha idegenek ölelgettek, az ő karjaira azonban mindig vágytam. Imádtam szagolgatni a bőre mindig üde, zöldalmaszappan illatát, szerettem a gyengéden szorongató kezeit és még ennél is jobban vágytam arra, hogy beszéljen hozzám. Sokáig gyerekként kezelt, nem mintha lett volna bármi kifogásom ellene, aztán egyszer, amikor tizenhárom évesen amolyan serdülő fiúként megöleltem és igaz véletlenül, de megérintettem a melleit, felfedezte, hogy már nem vagyok csecsemő. Fizikai szinten távolságtartóbb lett, a beszédében pedig kezdett felnőttként kezelni.
Hogy az első pillanattól kezdve vonzódtam hozzá, az kétségtelen. Gyerekként olyan egyszerű volt minden nap valamilyen átlátszó indokkal vagy akár anélkül átmenni hozzá és a társaságát keresni, kiskamaszként ez egyre nehezebb lett. Annál is inkább, mert kezdett a nő teste is érdekelni és ámulatba ejtettek a vékony pólón keresztül szinte átvilágító kicsi cicijei. Elég szabados volt ahhoz, hogy otthon ne viseljen melltartót, meg aztán oly sokszor kilestem, hogy a hátsókertben, amikor csak tehette egy szál bugyiban napozgatott.
Ahogy nőttem, úgy szaporodtak vele szemben a gátlásaim. Hiába jutott el a tudatomig, hogy ez már a szerelem, előtte valahogy minden gondolatomat szégyelltem. Mindig az volt az érzésem, hogy igenis tudja, amit iránta érzek és ezt a szégyenérzetet csak tetézte az a bűntudat, hogy tizennégy éves koromtól minden áldott nap maszturbáltam a testére áhitozva.
Alig bírtam kivárni, hogy nyár legyen és a padláson a tetőcserepeket előre félretolva felkészítsem a helyet a leskelődésre. Hogy mennyit gubbasztottam ott a forróságban izzadva, magamat szinte sanyargatva, annak csak a jóisten a megmondhatója. Mégis megérte, ha Angélát csak egyetlen percre is láthattam. Azt gondoltam, rosszat cselekszem azzal, ha meglesem, hogyan keni be az irgalmatlanul hosszú combjait meg a pici, de annál csodásabb melleit napolajjal. Csak még erősebb lett a bűntudat, főleg, ha végigfutott rajtam a borzongás és bámészkodás közben magamhoz nyúltam. Már nem jártam át beszélgetni, nem kínáltattam magam finomabbnál finomabb csemegékkel, pedig a kezéből bármit elfogadtam volna a finnyásságom ellenére.
Ő lett álmaim netovábbja, a nőiesség eszményképe, a fülembe csengő tündéri énekeket daloló pacsirta, merthogy énekelni tanította a város tehetségesebb gyerekeit. Irigyeltem is őket és számtalanszor hallgattam a nyitott ablakban ülve, hogyan gyakorol otthon a fellépéseire készülve. Igazi művész volt, ha nem is nagyhírű, tökéletesen megfelelt a nem éppen vájt fülemnek. Mellesleg ezért volt rengeteg szabad ideje, aminek külön örültem.
Szerette a testre feszülő farmereket, a feszes pólókat, de a fellépéseire mindig nagy igyekezettel szépítette magát istennőnek. Mennyire szexi tudott lenni a szűk, földig érő, de magasan felvágott, testhezálló ruháiban és az aranyszőke, szálegyenes sörénye a szépségét csak tovább hangsúlyozta. El is mentem néhány koncertjére, tettem ezt addig, míg egyszer kiszúrt a nézőtéren és másnap alaposan rám pirított, amikor rákérdezett az érdeklődésem miértjére. Makogtam valami lehetetlent, fülig vörösödtem és majd elsüllyedtem szégyenemben, de az egyre csak erősödő szerelem és a nő fantasztikus kedvessége utólag mindent olyan széppé tett.
Akkor voltam tizenhét, kicsit pattanásos arcú nagykamasz, aki a felnőtté válás útjára lépett és ezzel együtt a szex iránti érdeklődésem is jócskán megnőtt. Jöttek azok a napok, amikor már nem kerültem az Angélával való találkozást szégyenkezve, nem sütöttem le a szemem, ha barátságosan üdvözölt, hanem igenis, bátran a szemébe néztem. Jaj, mennyire vágytam, hogy az érzelmeimet megértse, de azon kívül, hogy vágyakozóan bámultam, nem tettem semmit annak érdekében, hogy tudomásul is vegye. Mindig úgy képzeltem, hogy még mindig az a kisfiú vagyok a szemében, mint anno tizenegy évesen.
Nem éltek túl jól a férjével, egyre sűrűbben hallatszottak át a veszekedések. A mogorva fráter idővel csak még kiálhatatlanabb lett, senki sem rajongott érte a környéken. Nekem majd meghasadt a szívem, úgy sajnáltam az én gyönyörű Angélámat, de átmenni nem volt merszem, mint ahogy évekig magamban tartottam az iránta érzett szerelmet, úgy nem mertem beleszólni az életébe. Sajnáltam. Olykor annyira szomorúnak festett, hogy engem is csak félvállról odabólintva köszöntött és elmaradtak a kedvességek vagy kíváncsiskodó kérdések. Mély nyomot hagyott a férje a lelkében, túl mélyet. Tizennyolc évesen pedig már annyira odavoltam érte, hogy elkezdtem utána koslatni, messziről követtem. Leggyakrabban csak a helyi bevásárlóközpontba ment, de az is előfordult, hogy egyszerűen csak sétált egyet a közeli, fákkal teli ligetben. Sosem mertem megszólítani, csak titokban távolról figyeltem. Nagyon jól tudtam, hogy hatalmas feszültség lehet Angélában. Bánthatta a kudarcba fulladt házassága. Ezt onnan tudtam, hogy egyszer egy nő jött hozzá látogatóba és a kertben neki mesélt el mindent siránkozva, én meg szívszakadva a palánk mögött végighallgattam. Ha lehet, még szerelmesebb lettem és gyártottam az elméleteket, hogyan szabadítom meg az imádott nőt attól a szemét férjétől.
Az imádott nő! A korral Angéla csak még szebb, még csinosabb lett. A lányosan vékony alkata pici párnákkal kiegészülve, de teljesen ideális mértékben sugározta a nőiességet. Egyébként mit sem változott, ugyanaz az egyenes, szőke, hosszú haj, ugyanazok a pici, hetyke mellek, amelyeket olyan szeretettel fürdetett a nyári napfényben az időközben palatáblákkal elszeparált kertjükben. Persze ez nem jelentett igazán akadályt egy szerelmes tizennyolc évesnek, hogy kedvére leskelődhessen.
Egy nem túl szép napon anyám szavajárása, hogy ne üssem más dolgába az orromat valahogy igaznak bizonyult. Angéla elindult a szokásos sétájára, de a liget szélén már egy autó várta és egy pasi, akivel érdekes módon a hátsó ülésre szálltak be és messze volt ugyan tőlem, meg az ablak is a párától átláthatatlan, mégis biztos voltam benne, hogy kefélnek. Egy világ omlott össze bennem. Pont az a nő csinál ilyet, akit annyira kívántam, aki sok- sok éve a példaképem? A szeretetem fokozatosan ment át gyűlöletbe, legalábbis a düh elvette az eszemet. Haragudtam, mérhetetlenül megvetettem, amiért ilyet tesz. Nem tudtam a javára írni semmilyen mentséget, csak az járt a fejemben, hogy ha már megteszi, miért nem velem. Érdekes módon a férje ilyen szempontból sosem került képbe, ez a titkos viszony viszont rendkívül érzékenyen érintett, majdnem sírásig kavarta az érzelmeimet.
Szerettem volna álmodni az egészet, de három nappal később ez a szerelmi légyott megint létrejött, ismét csak a porba taposva a lelkem legmélyebb érzését, az Angéla iránt érzett szerelmet. Egyik pillanatban még szerettem a nőt, a másikban a pokolba kívántam. És mit tesz ilyenkor egy csalódott kamasz? Amíg ők a kocsiban enyelegtek, én a két bal oldali gumit kiszúrtam, aztán elszaladtam.
Nyílt az ajtó, a pacák kinézett, aztán kiabálva szidta a felmenőimet, amíg körüljárta a rozzant tragacsát. Angéla ezt nem várta meg, futva iszkolt el, nehogy valaki észrevegye. Nem éreztem elégtételt, de szánalmasan örültem, hogy az aktusnak nem sikerült beteljesednie. Ezzel persze a kettőjük viszonyának nem lett vége, hamar rájöttem, hogy Angéla rövidke üzeneteket írogat színes borítékokban annak az embernek és személyesen dobja be az ürge postaládájába, ami éppen útba esett a ligetbe menet, csak az utca végi kanyar miatt ezt hamarabb nem vettem észre. Azt nem tudtam megakadályozni, hogy a kocsival időnként elvigye valahová a nőt, de a leveleket azért nem én lettem volna, ha hagyom célba érni és miután a postaládából ügyesen kihalásztam, az autós kiruccanások is valahogy megritkultak. Még mindig nem voltam magammal megelégedve. Szégyenszemre elolvastam Angéla egyik, nem épp nekem célzott cetlijét. Teli volt kéjsóvár vágyakkal, néhol érzelemmel vagy egyszerűen csak megvalósulatlan álmokkal. Az idegességtől remegett a kezem, mire a végére értem. Miért nem nekem ír ilyeneket? Miért nem veszi észre, hogy csak én szeretem? Sorakoztak a miértek és ezzel együtt egyre szomorúbbnak találtam a saját életem. Mondják, hogy a harag rossz tanácsadó és nekem is minden gondolatom azt súgta, hogy a nőt meg kell büntetnem. A bizonyítékok ott lapultak a kezemben, már csak a megfelelő pillanat hiányzott, ami megadja a kezdősebességet.
Forró, júniusi nap volt, már megkezdődött a nyári szünet, amikor a palatábla mögötti kertbe ismét belestem. Angéla éppen félmeztelenül körmölte az újabb szerelmes üzenetet, legalábbis ezt gondoltam, mert mi mást súghatott volna a gyászosan búskomor lelkem. Ez volt az utolsó pont, amikor elvesztettem a fejem és szinte futva, indulatosan siettem át a szomszéd udvarába kezemben az átkozott levelekkel, hogy Angélát számonkérjem. Tudtam, hogy napközben nincs otthon a férje, attól sem kellett tartanom, hogy bárki is észrevenne és abban a pillanatban már a nő megvetésétől sem féltem. Úgy gondoltam, eléggé felnőttem már hozzá, hogy a szemébe nézzek.
A ház kapuja hangosan csörrenve csapódott mögöttem, aztán pillanatok alatt értem a kert kerítéséhez. Angéla sietve kapta maga elé a karjait, kapkodott, mint aki nem tudja, hogy a melltartó a fontosabb, vagy az irat, amit a kezében szorongat. Még köszönésre sem méltattam, csak megálltam az alacsony fakerítés tövében a borítékokat szorongatva, mintha a nőnek tudnia kellene, várok valami magyarázatra.
- Szia Attila, de rég jártál nálam! - üdvözölt mosolyogva, miközben a napozóágyon feljebb húzta a lábait, nehogy a szeméremdombján feszülő keskeny fazonú, fehér bugyiját alaposabban megszemlélhessem, ahogyan kirajzolódnak a szeméremajkak kontúrjai.
- Valami baj van? - állt fel, miután továbbra sem mozdultam.
Nem is csoda, hiszen annyi minden kavarodott a fejemben és nem szűnt meg teljesen az érzelem, hogy az annyi éven át imádott nőt csak úgy megbántsam. Elbizonytalanodtam. Nagyon is lekötött a gyönyörű háta, meg a kerekded feneke, mert elfordult, amíg a bikinifelsőt magára vette és gyönyörű kezek kötöttek masnit a levegőben, csak aztán jött közelebb.
- Nagyon feldúlt vagy! - nyúlt felém, meg akarta simogatni a fejem, mint régen, gyerekként, amikor jópofa mozdulattal megigazította a hajam. Félbemaradt a mozdulat, amikor a rózsaszín, különleges mintájú leveleit közénk emelve elfordítottam az arcomat.
- Jézusom, te szívatsz hetek óta? Mivel érdemeltem ki? Miért lopod el a leveleimet? - vágott keserű képet, de valahogy nem volt igazán megsértődve, a hangja még ekkor is kellemesen csengett.
- Egy kurva vagy! Tudom, hogy az a faszkalap többször megdugott! Most is neki körmölöd a következő levelet! - vágtam indulatosan az elszomorodó képébe a napozóágyon maradt papírokra mutogatva, mire elkezdett csillogni a szeme, de nem sírt, csak csendre intett.
- Gyere a házba, légy szíves, ezt ne itt beszéljük meg! - nyúlt a papírokért, de én elkaptam előle.
Anélkül vonult előttem a kert felőli ajtón keresztül a sötétnek tűnő hátsó szobába. Nem engedett maga elé, nem udvariaskodott, mint korábban, csak lépkedett csendesen, lehajtott fejjel. Most először érzékeltem, mintha a nő összement volna az idők folyamán. Ugyanolyan csinos volt vagy inkább még vonzóbb és még szebb, csak valahogy sosem tűnt fel ennyire a vékonysága. Mindig alacsonyabb voltam tőle, most mégis egy fél fejjel magasabban néztem át felette és ezen nem sokat változtatott, hogy a gyönyörű lábain nem volt még egy papucs sem. Erősnek hittem, de ekkor jöttem rá, hogy nem csak lelkileg, de testileg is törékeny.
Nem kínált hellyel, de mégis elérte, hogy leüljek a már jól ismert kanapéra a besötétített szobában. Jól emlékeztem erre a helyre, már ezerszer voltam itt és ettem a süteményét meg ittam a kakaóját, mert akkora szeretettel éveken át dédelgetett, amit még egyszerű szavakon kívül soha nem köszöntem meg. Mellém ült egészen közel, a felhúzott térde a combomat érintette. Megcsapott a jól ismert zöldalma illata, majd felém nyúlt, de nem a leveleket akarta, hanem a kezem fogta meg gyengéden. Már-már elbizonytalanodtam mindenben, de a düh még nagyon erősen dolgozott bennem.
- Nézd, én felnőtt nő vagyok és szükségem van bizonyos dolgokra, érzelmekre, szeretetre, amit itthon nem kapok meg. Talán jogosan ítélsz el, de ezek nélkül beleőrülök ebbe az életbe. Biztosan hallod, hogy állandóan veszekszik velem a férjem, örökösen csak szid, egy kedves szava sincsen. Nem is tudom, mi emészt jobban fel, az ő viselkedése vagy a bűntudat, amit a megcsalás miatt érzek.
- Egy kurva vagy! - ismételtem meg feldúltan a földet bámulva, mire Angéla egy kicsit elgondolkodott, de még ekkor sem igazán haragudott vagy csak nem mutatta meg azt az arcát.
- Rosszul esik, hogy ezt pont te mondod, azt hittem a barátom vagy. Vagy annyi éven át egy utálatos kis békát babusgattam?
Csendes volt, talán óvatos, nekem mégis az volt az érzésem, hogy csak a szeretet mögé szeretne rejtőzni a felelősség alól.
- Szerettelek, de most nem tudom, mit gondoljak rólad. Csak az jár a fejemben, hogy egy ribanc vagy és nem tudok szabadulni a gondolattól. Ekkorát még soha, senkiben nem csalódtam...
Az érzelmeim belémfojtották a szót. Hiába mondtam ki egyértelműen, hogy szerettem, a nő nem hallotta ki belőle a lényeget, mennyire odavagyok érte, csak nézett továbbra is a meleg, szürkéskék, kicsit fátyolos szemeivel, amit inkább csak éreztem, mint láttam. Megsimogatta a kezem, mintha vigasztalnia kellene.
- Aranyos vagy, hogy visszahoztad a leveleimet. Ugye azért jöttél, hogy visszaadd? - kérdezte még mindig halkan, de nem nyúlt értük, tőlem várta, hogy átadjam.
- Nem azért jöttem! - ráztam meg a fejem. Tulajdonképpen magam sem tudtam mit akarok, csak abban voltam biztos, hogy Angélát a fickótól távol kell tartanom.
- Akkor miért? Zsarolni akarsz? Pénzem nincs, ha arra gondolsz! - maradt még mindig a körülményekhez képest nagyon is nyugodt.
- Ne találkozz többé azzal a fickóval... - mondtam a térdeimnek és még jobban magamba roskadtam.
- Nem kell félned, más után fut. - mondta csendesen, majd hallgatásba burkolózott, próbálta kifürkészni a gondolataimat és barátságosan simogatta tovább a kezem.
- Feküdj le velem! - szóltam el magam. Ez járt a fejemben, de soha nem gondoltam volna, hogy előtte hangosan kimondom. Mégis valahogy kicsúszott. Csúnyán belepirultam, ő pedig hamuszürkévé sápadt. Azonnal elengedte a kezem, távolabb húzódott és már cseppet sem volt olyan barátságos.
- Micsoda kis mocsok vagy, azt hittem tárgyalhatunk, de látom, hogy ezt jó előre kigondoltad! Mi lesz, megmutatod a leveleket Antinak, ha nem hagyom, hogy megkúrj? - sziszegte ingerülten.
A férj emlegetése viszont nem érdekelt, csak a hangsúly bántott, hát visszavágtam.
- És ha igen?
A nő tett néhány tétova mozdulatot. Minden csak rajta múlt, mert én nyúlként lapítottam a kanapén, nem volt ahhoz bátorságom, hogy a sarkamra álljak és eredetileg nem is ezt akartam, mégis valami megmagyarázhatatlan erő ott tartott és azon gondolkodtam, milyen remek lehetőséget kaptam. Csupán a módja ellen volt kifogásom, de azt a vágyaim a sárba tiporták, ezért én is csak a megoldásra vártam. Percekig egyikünk sem mozdult. Angéla időnként a festetlen, rövid körmeit kezdte rágni, néha csak bámulta a kanapé háttámláját révetegen, de látszott rajta az idegesség.
- Akkor mi legyen? - kezdtem kis szünetet tartva. Azt akartam kérdezni, mi lesz, ha visszaadom a leveleket, de a kis szünet alatt a nő viharsebesen lekapta a bugyiját, az arcomba vágta, amivel annyira meglepett, hogy torkomon akadt a szó. Csak kuksiztam a bikinivonalig borotvált, szőkés ölét, míg hanyatt nem dőlt és az egyik lábát a háttámlára helyezte, a másikat lelógatta a kanapéról mellettem. Tárva-nyitva állt az út előttem, de csak ültem a rózsaszínben kivillanó hüvelybejáraton felejtett szemekkel. Még azt a menekülő egérutat sem adta meg, hogy a szemébe nézhessek, mert befordította a fejét a kanapé belseje felé és a karját az arcán keresztbe fektette.
Végignéztem rajta. A gyönyörű szőke tincsei betakarták a melleit, elfedték a felsőtestét a mély köldökéig. Lejjebb a beesett has, két oldalon kiálló medencecsonttal, ami mindig is annyira tetszett. Hányszor próbáltam gyerekként úgy helyezkedni, hogy a bugyi és a hasa között belessek, pedig nemigen láthattam ott semmit, maximum néha a szőrszálai meredezhettek ki, mint a nővéremnek.
Ismeretlen érzések tömkelege befolyásolta a tetteimet. A józan eszem azt kiabálta, hogy meneküljek, de a nadrágomban meginduló folyamatok pont, hogy maradásra kényszerítettek. Az ágyékomból induló bizsergés végigszaladt a gerincemen, önálló életre keltve a kezeimet. Mindkettő rákerült a nő csípőjére a bordái alatt és a hasa rezdülése meg a forró, bársonyos bőr érintése további tettekre sarkalt. A bal kezem rácsúszott a szeméremdomb világos szőrzetére. Nem csak ő, még én is beleremegtem, amikor a húsos punciját két oldalról az ujjaimmal jó mélyen egy pornófilmből ellesett mozdulattal összecsíptem. Kifordult az apró csiklója, a pici szeméremajkak összedörgölőztek, a szőrszálak kétoldalra fordultak. Gyönyör volt ez a szememnek, már csak azért is, mert ez volt az első pina, amit először megnézhettem. Vagyis nem egészen, mert a nővéremét láttam már korábban, már amennyit látni lehetett a dús, fekete szőrzetében, a szomszéd kislányé meg még csupasz volt, amikor gyerekként megérintettem.
Alul a vagina bejárata még a felhomály ellenére is nedvesen megcsillant és én tudatlan azt hittem, a nő már fel is van készülve az aktusra. Én már készen voltam az szentigaz. Villámsebesen térdeltem felé, kigomboltam, cipzároztam a farmerem és csak épp annyira toltam le, hogy a péniszem szabadon engedjem. Utánozni akartam a mozdulatot, amit láttam a pornófilmeken, a farkamat lefeszítve egyetlen mozdulattal hatoltam a nőbe, aki aprót sikoltva megrándult, aztán elcsendesedett. Fogalmam sem volt, hogyan kell örömet szerezni a nőnek. Az volt a meggyőződésem, hogy ha nekem jó, akkor neki is az kell, hogy legyen és naivan azt hittem, minden érzés benne is ugyanúgy nyilvánul meg, mint bennem. Nem volt ebben a mozdulatsorban semmi szerelem, csak puszta szex, de az pont annyira elvette az eszem, hogy minden másról megfeledkeztem és persze néhány, meglepően könnyed lökés után nagyon hamar a mellei közé roskadva, rángatózva elélveztem.
A rövid kis pihenő után kaptam észbe. Angéla ugyanúgy feküdt, kiterülve, eltakart arccal és szemekkel és csak a mellkasán, meg a hasán látszott, hogy élet van benne. Ijedten hátráltam meg és a szégyen meg a félelem, ami utolért, gyors távozásra késztettek. Utólag azt sem tudom, mondtam-e valamit, csak siettem, hogy minél hamarabb a biztonságosnak hitt magányos szobámba hazaérjek. Nem mertem volna a nő szeme elé kerülni, hogy ilyen aljas módon a bizalmával visszaéltem. Életem legszebb álmát gyaláztam meg és pont eléggé mardosott a lelkiismeret, hogy egész éjjel romantikus álomképeket kergessek, ahol Angéla végre belém szeret.
Másnap anyám korán felkeltett, hogy a piacra elkísérjem. Előszeretettel tette ezt, ha éppen valamiből nagyobb mennyiséget kellett beszerezni befőzéshez. Nekem kellett cipekednem, mint életerős, ifjú embernek. Ebben még nem is lett volna semmi különleges, ha nem csapódott volna hozzánk Angéla a maga kis szexi, hófehér, földig érő göncében. Lapos, fehér szandál, fehér retikül, a nőnek mindene szűzies, fantasztikus és különleges és én a szégyentől majd el süllyedtem. Angéla az én elfogult látásmódom szerint egy jelenség volt a város életében.
Anyámmal beszélgetett, de a szürkéskék szemek lopva engem követtek, hiába maradtam tisztes távolságban, a vádló nézése összeszorította a szívem. Éreztem, hogy többször is végigfut rajtam a pír, aztán szinte kiráz a hideg, pedig egy rossz szóval sem illetett, sőt, nagyon barátságosan köszönt, még egy halvány mosollyal is megtisztelt. Anti viselt dolgait beszélték ki előttem, mint nők egymás között, rám oda sem figyelve. Ez még mélyebben érintett, a nő iránt megint valami fokozott gyengédséget éreztem, de nem szóltam bele a bizalmas eszmecserébe.
A piacon anyám bontotta a csapatot és egyik kofától a másikig szaladgált, míg minket kettesben hagyott. Féltem ettől a találkozástól, de Angéla nem az a nő volt, aki csak úgy a nyakamba zúdít valami érthetetlen szóáradatot, vagy leharapja a fejem megtorlásképpen. Csak állt ott mellettem, mintha zöldségeket nézelődne és egy percig egyikünk sem szólt. Jómagam épp a bocsánatkérés mikéntjét próbáltam megfogalmazni, mikor a nő felém fordult és bár nem mosolygott, cseppet sem haragvón, teljesen normális hangsúllyal tudakolózott.
- Jól eltetted a leveleimet?
- Igen, senki sem találhatja meg. - makogtam lesütött szemekkel, alig mertem időnként felnézni a szürkén is szépen csillogó szemeibe.
- Ma is átjössz? Tudod, hogy Anti nem ér haza, csak ötkor.
Fura volt ez a kíváncsiság, nem is esett le a tantusz. Mit gondol ez a nő rólam, hogy rászállok és a végtelenségig zsarolom? Bár a szemei ide-oda cikáztak, az arca nem örömről árulkodott, tehát azt a következtetést vontam le magamban, hogy hiszi, én azt akarom. Rosszul esett, belepirultam, de még jobban összerezzentem, amikor anyám bevágódott a képbe oldalról.
- Minek kellene átmennie? - kérdezte a világ legnagyobb természetességével, mintha neki ahhoz bármi köze lenne. Most fog beárulni Angéla, gondoltam és ha lehet, összetöpörödtem a két nő mellett. Az agyam azon zakatolt, milyen kifogással mentsek a helyzeten, de helyettem Angéla válaszolt.
- Bútorokat tologatok és elkél egy erős, segítőkész férfiember. - nézett rám, hogy a hazugságában ha kell, megerősítsem.
- Már hogy ne menne, ha segítség kell! - mosolygott rám anyám és ezzel tisztázottnak tekintette a helyzetet, de azért furdalta az oldalát a kíváncsiság, mert egy- két apróságot még kérdezett, amire Angéla ismét valótlan állításokkal válaszolt. Hát hogyne tenné, mikor bűnös a lelke, magát menti, nem is engem, nyugodtam bele, de a szívem mélyén az ő fájdalmát éreztem.
- Sütöttem almás krémest, majd küldök egy kis kóstolót az Attilával. - búcsúzott el végül anyámtól Angéla és a téren átvágva a hosszú lábain könnyed léptekkel távozott.
Nem is vett semmit, akkor mi a fenét akart? Beárulni? Ezt végképp nem gondoltam róla, de pont eléggé lekötötte a gondolataimat.
Ezzel le is tudtam volna a legkellemetlenebb találkozót, ha ebéd után anyám nem unszol, hogy menjek már, mert biztosan vár a szomszédasszony, meg kérjek tőle hajtást a muskátlijáról. A saját hülyeségem szőtte pókháló fogva tartott, pedig már azt hittem, megúszom. Kénytelen-kelletlen vánszorogtam át a szomszédba és megint a bocsánatkérés szükségességén agyaltam, amikor a vaskapu mögöttem zörögve becsapódott, pedig annyira vigyáztam. Antal szerintem pont azért hagyta ilyen rozogára, hogy meghallja, ha bemegy valaki az átkozott portájára. Még fel sem eszméltem, amikor Angéla sudár alakja egy szál fehér bikinialsóban a kertből kijövet megjelent, várakozóan rám nézett, majd mielőtt odaballagtam volna, ismét bement a sötétített szobába. Megilletődve kullogtam utána, miközben a nő bűnösségén gondolkodtam. Mégsem kell bocsánatot kérnem, hezitáltam a kérdést illetően.
A szoba sötétjéhez, mint előző nap, a tűző napfény után lassan szokott hozzá a szemem. Egy pillanatig álltam is az ajtóban Angéla alakját keresve, mire a kanapén észrevettem. Ugyanúgy feküdt, bugyi nélkül, egyik lába a támlán a másik lelógva, mintha ott feküdne tagnap óta, azaz mégsem, mert most nem takarta a melleit sem a gyönyörű haja, sem a bikini felsője. Legnagyobb bánatomra az arcát most is a karjával elfedte.
Valahogy mégis bensőségesebb volt minden. Nem kértem, hogy szexeljen, mégis a testét kínálta nekem és bennem sem tomboltak annyira az érzések, hogy ész nélkül nekiessek. Leültem megint oda, ahová előző nap és a lelógó térdére tettem a kezem. Tisztán éreztem, hogy megrezzen. Örömömet leltem a gyönyörködésében. A puncija, ha lehet, még szebb volt, mint amire emlékeztem. Vagy csak jobban szétnyílva és nedvesebben hívogatott? A mellei az izgatottan emelkedő mellkasán édesen elterültek, mintha arra várnának, hogy bekapjam és megízlelgessem őket.
- Szia! - üdvözöltem esetlenül az idegességtől félrenyelve. Azt hittem válaszol, mégsem tette és bennem a bosszúság a szexuális vággyal kézenfogva emelkedett egyre feljebb.
- Haragszol? - kérdeztem, miközben a kezem egyre feljebb csúszott a combja belső felén.
- Ha azt hiszed, a végtelenségig tudsz zsarolni a levelekkel, nagyon tévedsz. - morogta a karja alól, de nem mozdult.
- Én nem így képzeltem ezt az egészet... - álltam le a simogatással és visszahúzódva elengedtem a lábát. Per pillanat kétségbe voltam esve.
- De megbasztál vagy már nem emlékszel? - hangzott az újabb vád, amire kicsit megbicsaklottam.
- De te adtad a számba a szavakat, te vittél bele a bűnbe! - fakadtam ki ingerültem, mert ahogy végig gondoltam már azóta ezerszer, tényleg nem azzal a szándékkal közelítettem előző nap.
- Csak azt ne mond, hogy nem akartad! Ott volt az a nyelveden, csak én mondtam ki helyetted. Nem igaz? - emelte fel a fejét és hidegvérrel, rezzenéstelen arccal a szemembe nézett.
Erre nem tudtam, mit válaszoljak, csak kutattam a kedvességre utaló jeleket a feszült arcán, amelyek a végtelenségbe távolodtak és mérhetetlenül elszomorodtam. Végül ő szólalt meg.
- Figyelj, mit szólnál hozzá, ha kötnénk egy egyezséget? Hajlandó vagyok együtt lenni veled, cserébe minden szex után visszaadsz egy levelet. Mennyi is van most nálad?
- Tizenegy. - makogtam megszeppenve. Nem voltam abban a helyzetben, hogy én szabjam a feltételeket.
- Ok, akkor essünk túl a dolgon és holnap hozol nekem egyet. Ez így megfelel? - dőlt vissza, a karja visszakerült a szemére és természetesnek vette, hogy beleegyezek - Csináld már! - szólított egy perccel később, mert teljesen szétesve csak ültem és a feltételein elmélkedtem. Megint ő mondta ki az áment, esélyt sem adva más lehetőségre, pedig majdnem a nyelvemen volt, hogy áradozzak neki, mennyire szeretem. Az enyhén lekezelő stílusa viszont elkedvetlenített - Bassz már meg, aztán menjen mindenki a saját dolgára! - nyúlt határozottan értem és ahogy húzott a pólómnál fogva magára, úgy gyengültem el lélekben. Hogy elkerüljem a vádló szemeket, megint a lábai közé térdeltem és a mellei közé fúrtam a fejem. Azt hittem, ebben a helyzetben nyugalomra lelek, de ügyes kezek szabadították ki azonnal a péniszem és a forró tenyere, meg az arcomba tolakodó, puha mellek megadták a kezdősebességet. Felnyögtem, ahogy az ujjai gyengéden hátra húzták a fitymámat. Mi sem természetesebb, hogy a puszik kifejezik a szeretetet, hát csókolgatni kezdtem a melleit, miközben ő visszahanyatlott gumibaba szerepébe. Csak beindított, aztán magamra hagyott, megint eltakarta a beszédes szemeit.
A tapasztalatlanságom ellenére egészen más volt a helyzet, mint az előző napi sietségben. Felfedeztem, hogy a mellek bimbóudvarai reagálnak az érintésemre, hogy a kis sötét foltok az édes halmokon megkeményednek. Nosza, vágjunk a közepébe, mint előző napon, ugyanúgy döftem a péniszem a nő hüvelyébe, csak most egy kicsit jobban figyeltem. Megvonaglott és felszisszent.
- Fáj? - hőköltem vissza, mire a karja alatt egyértelműen bólintott.
- Tegnap is fájt?
- Igen, de nem lényeges. - bagatellizálta közömbös hangszínnel.
- De igen, lényeges! - fújtam visszavonulót, de a nő nem mozdult, csak várta, hogy befejezzem, amit elkezdtem.
Ezt elsiettem, fintorogtam egyet. Lágyan a hasára fektettem a fejem a lábai közé helyezkedve, a kezeimmel a két oldalát simogatva nyugodtam le, hátha megérti végre, hogy más minőségben vagyok ott, minthogy vegyek rajta egy újabb erőszakot. Sokáig nem mozdult, én pedig örömmel tapasztottam a fülem a feszes bőrére és csak a nő légzésére, meg a gyors szívverésére figyeltem.
- Most mi van? Csődöt mondtál vagy beijedtél, baszdmeg?
Hallhatólag szigorú és bántó akart lenni, de mégsem ezt éreztem, hanem egészen más, megható lágyság és egy kis huncutság keveredett a kiejtésébe.
- Nem, csak szeretném úgy csinálni, hogy neked is jó legyen. - suttogtam Angéla köldökébe. Ettől az érzelmes mondattól reméltem, hogy felfedezi bennem a gyengédséget, de azon kívül, hogy sóhajtott egyet, nem méltatott együttműködésre.
- És ha nyalnálak? - vetettem fel az ötletem a kínos csendben.
- Csináld, ahogy akarod, de egy levelet holnap ide kell hoznod. - válaszolt emlékeztetve a megköttetett üzletre, amivel kiterelt a romantikus álmodozásból.
- Szép pinád van vagyis mindened olyan csodálatos! - eresztettem lejjebb a fejem a szeméremdombjára. Csiklandoztak a szőke szőrszálak, megéreztem a zöldalmába vegyülő enyhe barackillatot. Kicsit bosszús voltam, hogy nem veszi észre, az egészet csak a szeretetéért csinálom és erre még rá is tetézett azzal, hogy nyomatékosan felszólított.
- Csináld már, ne udvarolj!
Befúrtam a fejem a nő ölébe, csókolgattam a combhajlatokat miközben az orrommal a csiklót rejtő szőrszálakat birizgáltam. Elképzelni nem tudtam, hogy ez rossz lenne Angélának, de pont ezért figyeltem minden reakciójára. Az első érintés, amely a nyelvem és a kicsi szeméremajkak között jött létre a hasizmát rándította össze, a másodikra egy sóhaj szakadt valahogy félbe. Az volt a benyomásom, hogy valamiért nem akarja nyilvánvalóvá tenni számomra, hogy élvezi ezt az egészet. A puncija nagyon hamar lucskos lett anélkül, hogy benyálaztam volna, mégis valami miatt mind a lélegzését, mind a teste egyéb reakcióit maximálisan visszafogta.
Már csak ezért is meg akartam mutatni, hogy tudok én örömet okozni és kezdtem felszabadultabban viseltetni a nő iránt, aki minden igyekezete ellenére a csiklója birizgálásától remegni kezdett. Túl tapasztalatlan voltam ahhoz, hogy tudjam, mi megy végbe a testében, azt azonban nem sikerült eltitkolni teljesen, hogy a nyögéseket nehezére esett visszafojtani.
Mindenáron át akartam törni a falat, amit Angéla közénk emelt. Egyre mohóbban nyaltam, a csípőjét valamelyest megemeltem és a vaginába is próbáltam minél mélyebbre bedugni a nyelvem. Ehhez kicsit meg is kellett emelnem, de a tehetetlen guminő szerepe ezt úgy látszik, minden további nélkül megengedte. Semmi akadálya nem volt, hogy a melleire toljam hátra a combjait és ezzel még szabadabb utat nyerjek az altestéhez. Nem akartam elhinni, hogy ez nem ér nála célt. Azonban hiába gyorsítottam, hiába lettem olykor hevesebb, olykor gyengédebb, a nő nem változtatott a megengedő viselkedésén.
Az első pozitív visszajelzést csupán egy bizarr szituációnak köszönhettem, Angéla egy galambot az orrom alá engedett a nagy igyekezetében, hogy elfedje a sóhajait. Nevetve térdeltem fel, az égnek meredő lábait a vállaimhoz emelve átnéztem közöttük.
- Bocsáss meg! - tért belé vissza az élet és először vette le a kezét a fejéről, kicsit szégyenlősen, lángvörös arccal visszanézett. Nem a kérése volt a lényeg, hanem az a halvány mosoly, ami megjelent a szája szegletében és a csillogó szemei megint bűvöletbe ejtettek.
Úgy maradtam volna bármeddig, hogy az arcában gyönyörködjek, ha nem nyúl a combjai közé és nem feszíti le a péniszem a szeméremajkai között meghintáztatva párszor, majd beigazítva a vagina bejáratába.
- Most már biztosan nem fog fájni! - rebegte.
Addig nem is engedte el a farkam, míg tövig be nem nyomultam, de hiába a hüvely forrósága, hiába a rengeteg adrenalin, nekem akkor csak az számított, hogy nem csukta le a szemeit, amelyek hozzám beszéltek. Megint azt a régi csillogást láttam bennük, amit régebben, még a bűnös viszonya előtt.
Óvatosan felé dőltem, a térdeit a vállára tolva mélyen belé hatoltam. Biztos, hogy eljutottam a méhszájig, mire az ajkába harapott és végre egy igazi nyögés hagyta el a rúzs nélkül is piros ajkait. Az érzékeim késztettek lassú távolodásra, majd még lassúbb közeledésre. Annyira vigyáztam, hogy ne tehénkedjek rá a lajhármozgással vetekvő dugattyúzás alatt és minden újabb nekifeszülésnél csak azt éreztem, hogy gyorsabban, még gyorsabban kell csinálnom mindent.
Együtt haladt velem vagy csak az én ritmusom átvette? Már nem érdekelt. A szex a szemeiben tükröződő csillogástól csak még csodálatosabb lett, azok ugyanis nem tudtak hazudni és ha még vissza is fojtotta a testi jeleit, akkor is biztos voltam abban, hogy élvezi, amit csinálok vele.
Tulajdonképpen úgy élveztem el, hogy fogalmam sem volt, mi is történik Angéla testében. Elkezdett minden feszülni bennem és minden behatolást egyre nehezebbnek éreztem. Aztán az ágyékom belepumpálta a nedveimet a nő testébe és leengedve a lábait kábultan elterültem a testén. A szentimentalista fejem elképzelte, hogy végre használja a kezeit, hogy megsimogatja a fejem, dédelget kicsit és még azt is képzeltem, hogy szerelmesen suttog valamit. Hát nem tette. Mozdulatlanul várt egy kicsit és mikor eléggé összeszedtem magam és a melleit kezdtem ismét puszilgatni, váratlanul belegázolt az élvezetembe.
- Akkor most kiérdemeltem egy levelemet, neked pedig menned kellene.
Irtó szarul esett, visszazökkentett a kezdeti kesergésbe. Bosszúsan álltam fel, amíg elcsomagoltam a péniszem, még hozzászólni sem volt kedvem, pedig pillanatokkal előtte akartam megvallani a szerelmem. Köszönés nélkül, sértődötten akartam távozni is, de az ajtóig sem értem, amikor megállított.
- Várj, becsomagolom a sütiket! - pattant le a kanapéról, majd maga után intett a ház másik felébe. Gyönyörű konyhája volt, tiszta, rendezett, otthonos és barátságos egyszerre, mint amilyennek őt is ismertem.
Megálltam a sarokba zsúfolt asztal mellett, amin egy könyv volt kinyitva, mellette egy kicsi tálca, rajta sorakozó, még egészen friss pogácsákkal.
- Foglalj helyet, ebből feltétlenül enned kell!
Szinte kényszerített, hogy leüljek és elém tolta a terítéket. Nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy ezt milyen szívélyesen, hihetetlenül szimpatikusan tette. A bolondját járatta velem, egyszer kedveskedett, egyszer pokolba taszított. Csak bámultam a megint nevető szemeibe, amikor a vékony kezei az arcomon megérintettek.
- Köszönöm, most nem kérek! - tértem ki előle, mire a meztelen Angéla leguggolt előttem és szinte könyörgőre fogta.
- Kérlek szépen! Legalább egyet fogadj el, légy szíves!
Nem zavarta a meztelensége, nekem meg pont eléggé megkordult a gyomrom az ürességtől és az orromat csiklandozó illatoktól, hogy elfogadjam a kínálást és vegyek egyet, majd még egyet. Angéla mosolygott végre, aztán átment a konyhapulthoz és csomagolni kezdte az almáskrémest. Annyira könnyed volt a természetessége, majd ki esett a szemem, annyira a fenekét lestem és azon járt az eszem, hogy mi lenne, ha a punciszőre rákerülne az almáskrémesre. Többször is rámpillantott, időnként a válla mögé dobta a haját megvillantva a melleit vagy leszopogatta az ujjaira került krémet. Tudta, hogy nézem és azt is érezte szerintem, hogy a saját gondolataimba pirulok bele.
Kényszerítettem magam, hogy félrenézzek és a legalkalmasabbnak erre a nyitott könyv bizonyult. Először megnéztem a fedelet. Régi magyar babonák és népszokások gyűjteménye. Hogy ne lapozzam el, visszahajtottam a helyére és csak kíváncsiságból beleolvastam a legfelsőbe. Arról szólt, hogy a lány süssön három cseppet a menzeszéből a süteménybe és amelyik fiúval megeteti, az örök életre az övé lesz. Borzongás futott rajtam végig. Nem volt hányingerem, de belesápadtam a babona jelentőségébe. Vajon benne volt a pogácsában Angéla vére? Azért tuszkolta rám olyan erőszakosan vagy annak a másiknak sütötte? Engem kínált meg vele és... és tegnap még nem is volt menzesze! A lelkem mélyén megörültem.
- Eljönnél velem holnap a strandra? Nem kell holnap lefeküdnöd velem, ha csak eljössz, akkor is visszaadok egy levelet. - vetettem fel az ötletem. Angéla kezében megállt a süteményeskanál, rám se nézett, de a krémest mosolyban részesítette.
- Mikor? - kérdezett vissza.
- Minél korábban, mondjuk nyolckor.
- Olyan korán még dolgom van, de utánad mehetek tízkor, ha az megfelel, úgysem mehetünk kettesben. Várj meg a lángossütő mögött!
Nem aludt bennem a kisördög, azonnal visszakérdeztem.
- Miért fogadtad el a meghívásom?
- Egy levelemért! Ne nevettess, ilyen könnyen nem jutnék hozzá máshogy sem. - vágta rá szinte gondolkodás nélkül és nevetett a gyönyörű, hibátlan fogsorát kivillantva nyomta a kezembe a becsomagolt almáskrémest.
- Lelombozó vagy tudod? - közöltem vele.
- Te is, de tetszik a strandos ötleted, ha még nem gondoltad meg magad! - mosolygott rám, mintha nem is lenne feszültség a levegőben.
- Akkor tízkor várlak!
Annyira vágytam rá, hogy megöleljem, hogy megint megpuszilhassam a melleit, hogy belemarkoljak a fenekébe, de csak bambán elfordultam és leléptem.
A nyári forróságban a strand legtávolabbi sarkában a hátamon fekve aszalódtam a napon. Tudatosan választottam a legnyugodtabb helyet, mert Angélával komoly dolgokról kellett volna beszélgetnem. Egész éjszaka tervezgettem, mégsem jutottam sokkal előbbre, annyi kérdőjel volt a nő viselkedésében. És tízre, ahogyan ígérte, meg is érkezett. Piros bikinire vett fel egy nagyon vékony, fekete- fehér csíkos ruhát, hogy átvilágított minden domborulata, oldalról nézve meg olyan szépen tolakodott az ember szemébe a feneke körvonala, hogy egyből a szex került a fejemben előtérbe.
- Szia Attila! - oldotta le a saruját, miközben a vállamhoz állt és körülnézett.
- Szia Angéla! Már vártalak!
- Tudom. - volt a válasz és olyan érzékien húzta át a ruháját a fején, hogy megborzongtam. A szőke, derékig érő haja visszaomlott a melleire, de a vénuszdomb a szeméremajkak izgalmas alakjával főleg így alulról nézve tökéletesre formálta a pici ruhadarabot. Nagyot nyeltem.
- Menjünk, hűtsük le magunkat előbb! - nyújtotta a kezét, majd szinte futva vezetett a legközelebbi medencéhez. Nem sokat gondolkodott, gyönyörű fejessel kápráztatott el, kivárta míg követem, aztán behúzódott a medence sarkába és várta, hogy utána menjek. Ő az egyik, én a másik falnak dőlve néztünk egymással farkasszemet. Sohasem láttam még vizes hajjal, hát most még alaposabban megnéztem. A hosszú sörénye kicsit sötétebben, hátravetve tapadt a fejére. Szokatlan volt, de annál szebben rajzolódott ki az arcéle, a profilja pedig nagyon tetszett. Csak jártattam rajta a szemem körbe- körbe. Az egész eltervezett mondanivalóm valahogy ebben a pillanatban már nem nyert értelmet, hát mondtam, ami éppen eszembe jutott.
- Gyönyörű vagy! - nyúltam felé, de a keze helyett a vízben lebegő tincseit részesítettem előnyben.
- Köszönöm. - rebegtette meg a hosszú, természetes szempilláit és a pici, de annál édesebb szája sarkában a visszafojtott nevetés jelei kezdtek kirajzolódni.
- Most mi van, min nevetsz? - ragadt rám a nő jókedve, pedig már attól is ujjongani szerettem volna, hogy ott van velem.
- Még éppen időben hűtöttelek le! - mutatott le a nadrágomra, miközben egyfolytában szemezett.
- Tévedsz, nem hűltem le, hiába próbálok másra gondolni, te túl jó nő vagy! - pirultam bele az elismerésbe, szégyenlősen lesütöttem a szemem.
- Nem vagyok annyira jó, legfeljebb a hajam különleges, de nem baj, ha merevedésed van, engem most szórakoztat. - váltott suttogóra és közelebb jött, egészen közel, hogy néha egyik-másik tesztrészünk összeért, ha nem is szándékosan. Nem voltam olyan bátor, hogy a kezdeményezést bevállaljam.
- Akkor is eljöttél volna, ha nem ígérek érte egy levelet?
Mindenáron tudni akartam, hogy miként áll a kérdéshez. Ha igent mond, azzal beismeri, hogy szeret, ha nemet... arra gondolni sem mertem.
- Talán! - hangzott a huncut válasz, amit lélekben igennek vettem és a víz alatt megkerestem a kezeit.
- Szex lesz? - vágott kíváncsiskodó képet Angéla, de hagyta, hogy még közelebb húzzam, már majdnem átölelhető közelségbe.
- Itt elég nehéz lenne, de ölelgetni szeretnélek.
- Akkor azért hívtál ilyen helyre, hogy a romantikus éned mögé bújva megspórolj egy levelemet? Tényleg, a tegnapit elhoztad? - nem beszélt mellé, de azért ha mosolyogva is, de számonkérte.
- Nem! Nem azért hívtalak ide! - háborodtam fel a felvetésen. - Elhoztam a leveleidet, majd később kapsz egyet.
- Ne szívd úgy mellre, ez csak üzlet. Még megkaphatsz kilencszer. - húzta a fejemet a bal vállára, valószínűleg azért, hogy a hirtelen felháborodásomat csillapítsa. Átölelt, a hosszú, vizes haja az arcomra tapadt. Belecsókoltam a vállgödrébe, cserébe a kezével végigsimította a mellkasomat, majd lecsúsztatva a gatyámra megtapogatta a péniszem és rajta is felejtette.
- Ezt elfogadod bocsánatkérésnek? Jó kemény vagy, csak annyira érzékeny a lelked! - suttogta a fülembe.
- Kapsz még egy levelet, ha most kivered! - ajánlottam fel meglátva a lehetőséget, meg azért is, hogy kicsit bosszantsam én is őt.
Kicsit elhúzódott, de a farkam nem engedte el, csak annyira távolodott el, hogy a szemeimbe nézhessen.
- Eltekintek a plusz levéltől, ha őszintén válaszolsz néhány kérdésemre. - mondta váratlan komolysággal.
- Válaszolok, ígérem. - mondatta velem a meglepődés. Elképzelni sem tudtam hirtelen, mire lehet annyira kíváncsi.
- De őszintén! Nagyon komolyan szeretném, ha nem vezetnél félre. Elég volt a mellébeszélésből.
- Ok, megígérem. - remegtem meg, legnagyobb bánatomra a nő elengedte a péniszem, de a kíváncsian pislógó szemei a menyországba emeltek.
- Mióta vagy belém szerelmes? - hallottam az első kérdést és a mosoly helyett Angéla arcán megjelent egy furcsa, érzelmekkel és gyengédséggel formált grimasz, de még az összeráncolt homloka is várta a szavaimat.
- Nem is tudom, talán mindig is az voltam, de amire emlékszem, az igazán akkor kezdődött tizenhárom éves koromban, amikor először napoztál félmeztelenül és megláttalak, de ha jobban meggondolom, mindig olyan kedves voltál velem, hogy már az első találkozásnál beléd szerettem.
Félrenéztem, mintha szégyellni kellene az érzéseimet, de vissza is emeltem a tekintetemet a szempárra, ami elérzékenyülve ugyan, de nem akart kiengedni a bűvköréből. Hosszú csend következett. Vártam a következő kérdést, de az is járt a fejemben, hogy a nő mindjárt megfordul és itt hagy, ha nem azt hallja, amit szeretne.
Nem kérdezett, hanem cselekedett. Lassú mozdulattal benyúlt a nadrágomba, egyik kezével húzgálni kezdte az előbőrt, a másikkal lejjebb tornázta a gatyámat, majd átölelt a lábaival és mielőtt fel is fogtam, mit csinál valójában, félrehúzva a bikinialsóját már a farkamra is csusszant a forró puncijával. Átölelt szorosan a nyakamba kapaszkodva, hogy ne mozoghassak.
- Most hagyd, hogy mindent én csináljak, ne keltsünk feltűnést! - suttogta lesütött szemmel és tényleg, a hüvelyizmai úgy tapadtak a péniszemre, mint amikor a kezemmel szorítom meg maszturbálás közben, de ez nagyságrendekkel kellemesebbnek tetszett.
Valahogy nem vett tudomást a környező fürdőzőkről, akik szerencsére elég kevesen tévedtek hétköznap lévén a strand hideg medencéjébe. Összeborulva, nyakig merülve olyannak látszottunk, mint egymás iránt túlságosan elfogult szerelmesek.
- Akkor ezért mászkáltál utánam olyan kitartóan? - harapott a fülcimpámba. Alig értettem, ahogy a nyögései és szuszogása elnyomták az értelmes hangokat.
- Igen, olyan jólesett, hogy láthatlak.
- Bolond, miért nem jöttél át, mint régen, olyan magányos voltam. Valamivel megbántottalak? - sóhajtott szaggatottan és néha meg-megrándult a teste a farkamon, a gyönyörünk hullámait felkorbácsolva.
- Szégyelltem magam.
- Miért, tettél valami rosszat?
- Leskelődtem utánad, kukkoltalak, amikor meztelenül napoztál. Ugye milyen szánalmas?
- Nem gondolnám. Szerintem aranyos és most bizonyítod, hogy férfi vagy, nem egy kis zöldfülű csikó.
- Nem lett volna szabad belemenni tegnapelőtt a zsarolásba, de mindened olyan izgalmas, olyan csábító, hogy nagyon felizgultam és már nem volt visszaút.
- Én meg csak azt sajnálom, hogy úgy elrohantál. Féltem, hogy forrófejű vagy és láttam is rajtad, hogy mennyire fel voltál zaklatva a levelek, vagy inkább az érzelmeid miatt. Nagyon féltékeny voltál?
- Borzalmasan. Tehetetlennek éreztem magam és folyton csak azon gondolkodtam, miért nem nekem írsz üzeneteket és miért nem velem szerelmeskedsz. - könnyebbültem meg, hogy kimondhatom.
- Már itt vagyok, Attila! Simogasd a hátam, az olyan jó!
- Nem bírom tovább, mindjárt elélvezek...
- Csukd le a szemed és engedd el magad, megyek veled ha érzem, hogy lüktet bennem a farkad. - kuncogott szuszogva, de még az én ágyékomba el sem kezdődött igazán a feszülés, amikor ő már elengedte az izmait és átadta magát a gyönyörnek. Követni akartam, kettőt toltam a farkamon, amitől felnyögött, aztán halkan számolta a fülembe, hányszor rándul meg a péniszem spermát préselve a méhszájára.
- Lennél a szeretőm, ha az a másik nem zavar a képbe? - kérdeztem fürdőnadrág igazgatás után a nyakába kapaszkodva, csak az járt a fejemben, hogy azt az autós pasit a nyeregből kiüthetem végleg és itt a lehetőség, hogy Angéla kegyeit is visszanyerjem.
A nő eltávolodott. Furcsa képet vágott, mintha nem értené a kérdést.
- A szeretőd?
Mintha csalódottság ült volna ki az arcára, furcsa fintort vágott. Valami rosszat mondtam, gondoltam magamban.
- Leszek. És nyugodj meg, nincs másik, csak te! - tért vissza a mosolygós énje - Csak azt nem értem, Antira miért nem vagy féltékeny?
- Azok után, hogy annyit veszekedtek? Elképzelni nem tudom, hogy még szex lenne köztetek. Amúgy is annyira egy bunkó, hogy a környéken senki ki nem állhatja.
- Valamikor ő sem volt ilyen. - rándított Angéla beletörődően a vállán.
- Kár, hogy nem vetted észre hamarabb, mennyire vágyom utánad. - emeltem az arcához a vigasztaló kezem. Annyira jó érzés volt a nedves pofiját megérinteni és még jobb volt, hogy belecsókolt a tenyerembe.
- Nem vettem észre, az öcsém szólt arról is, hogy valaki követ. Tudod, nem látok messzire, csak akkor, ha használom a kontaktlencsémet.
- Nem is tudtam, hogy van egy öcséd! - lepődtem meg, tényleg alig tudtam valamit a nőről, csak a kedvessége meg a szépsége érdekelt régebben.
- Van bizony, majd megismered. Csak Anti miatt nem jött hozzánk, mert még idejekorán összevesztek.
- Tényleg! Most, hogy szóba került, soha nem tűnt fel, hogy nem jár hozzátok senki sem. - húztam magamhoz ismét, még a szuszt is majdnem kiszorítottam belőle, olyan szorosan magamhoz öleltem.
- Ezen majd alakítok, de valamit neked is változtatnod kellene! Miért nem csókolsz meg? - sóhajtotta a gerincem simogatása közben.
- Nem is tudom, az olyan bensőséges. Sokszor töröm a fejem, miért van az, hogy egyszer szeretetteljesen bánsz velem, máskor megrémítesz, mintha csak a levelek miatt lennél velem. - túrtam a haját hátra és ha már úgyis olyan közel volt, beleszívtam a nyakába, egyre előrébb haladva végigcsókoltam az arcát. A pici, de érzéki ajkak felém fordultak és megkaptam életem legédesebb csókját, aztán még egyet és még egyet. Angéla olyan érzelmet vitt bele, hogy szinte jobbnak éreztem a csókokat és az ölelő, simogató karokat, mint az azt megelőző szexet.
- Olyan jó lenne ágyban szeretkezni veled! - sóhajtottam, amint megéreztem, hogy ismét vér áramlik az altestembe.
- Tudom, nekem is jó lenne, nem az igazi itt a hűvös vízben. - húzódott egy picit messzebb. Megint kipirosodott az arca, ami az izgalmát jelentette.
- Menjünk napozni egy kicsit, aztán lépjünk le. Nálam van ágy, amiben kellemesebben tölthetnénk az időt! - sandított egyet és nem várta meg mit felelek, indult ki a medencéből.
Mentem utána, a ringó csípőjét, a formás lábait figyeltem, még mindig nem hittem el, hogy a nő az enyém lehet. Angéla elsétált egészen a betonkerítés néptelen tövébe és oldalra fordulva csavargatta ki a hajából a vizet én meg a fűben hanyatt feküdtem és a csodálatos testében gyönyörködtem.
- Na mi az, tátva maradt a szád! Nem láttál még eleget? - nevetett a legszebb mosollyal, amit valaha is kaphattam tőle.
- Szeretsz? - kérdeztem.
- Ezt majd holnap is kérdezd meg! Ma csak én kérdezek, ha jól emlékszem! - tért ki a válasz elől sejtelmesen, majd mellém lépve hasra feküdt, fejét az arcom felé fordítva a mellkasomon pihentette, a hosszú, vizes hajzuhatagát pedig az arcomra fektette, megcirógatott, kedvesen szórakozott.
- Megkérdezem, minden nap megkérdezem. - tettem a hátára a tenyerem, a másikkal a haját markoló kezét kerestem.
- Az a gyanúm, nem olvastad a leveleimet! - sóhajtott, egy másodpercre belecsókolt a köldökömbe.
- Csak egyetlen egyet olvastam el, de azt legalább ezerszer. A többit nem mertem. Egyrészt nem nekem szóltak, másrészt annyira rosszul esett, hogy olyanokat írsz valakinek. Elkeseredtem, nagyon fájt minden és nem akartam, hogy még tovább süllyedj a szememben. Egy kicsit gyűlöltelek. - próbáltam őszintén és nem megbántva kiönteni neki a szívem.
- Értem már, miért voltál olyan kétségbeesett... - suttogta megszorongatva a kezem.
- És arra emlékszel, hogy mi volt benne? - vigyorodott el, bíztató arckifejezése igazmondásra serkentett.
- "Ma izgalmas játékot játszott velem a képzelet, egy forró szeretkezés után az ajkaimmal játszom majd veled. Biztosan szeretnéd, ha számba engednélek, közben lágyan morzsolgatnám szőrös herédet! Szinte érzem tarkómon forró kezed, kényszerítesz, még mélyebben vegyem be meredező péniszed. A csípődet emelgeted és erősebb szopó mozdulatnál nagyokat nyögsz a füleimbe. Olyan csodálatos, hogy a farkad egyre keményebb és annyira szeretem, hogy örömet okozhatok neked. Neked, akit annyira, de annyira szeretek. Elélvezel és én büszkén tartom az arcom, nyelvem, hogy az ondód beterítsen, a torkomra folyva nyelésre késztessen, az élvezeted emlékeit még sokáig a zsigereimben érezzem. És ez még nem is a vég, csak a kezdet, mert remegő kezekkel emelsz fel magadhoz. Elképesztően vad és szenvedélyes csókot váltunk, keresni sem kell a nyelvedet, tolakszik, furakszik a makkod helyét átvéve, a gyönyörtől megroggyan a térdem, a lelkem pedig attól emelkedik az egekbe, hogy a fülembe suttogod, csináljam még egyszer! És még egyszer... És még egyszer! És még egyszer!"
- Ne már! Kívülről fújod? Elég volt megírni, de egészen más tőled visszahallva! - vörösödött el Angéla.
- Mondtam, hogy elolvastam ezerszer és rettenetesen fájt. Még most is bánt, ha rá gondolok és sajna állandóan rá gondolok. - rándult meg az arcom és legbelül tényleg a féltékenység marcangolt.
- Te szegény, valami félrecsúszott! - gondolkodott hangosan. Megint lefordította a fejét, puszikat osztott a hasamra, amíg jobb kezével rá nem tapintott a lényegre, a gatyámat feszítő péniszemre.
- Alaposan felizgultál, mégis csak hatott rád a levelem tartalma. - motyogta, majd kiszabadított a fogságból, a gatya korcát elhúzva elérte, a farkam köldökig kihúzza magát teljes pompájában. Azonnal rácuppant. Előbb csak egy puszi, aztán néhány nyalintás, aztán egy igazi, erőteljes szopó mozdulat és a makkom el is tűnt a szájában. Összerándultam. A forró ajkak sebesen dolgoztak, de hiába tettem a kezem a tarkójára, semmi hatással nem tudtam lenni az elszánt asszonyra.
- Megláthatnak. - nyüszítettem szinte sikoltva és nem is magam miatt féltettem a drága Angélámat.
Egy pillanatra abbahagyta a szopást, körbeforgatta a fejét, aztán még intenzívebben szívta a szájába a farkam, a golyóimat meg úgy éreztem, a kezével felpréseli a torkomba. Sebesen csinálta, biztosan azért, mert ő is tudhatta, nyilvános helyen ilyet nem szabad, de mégis akarta, kívánta vagy Isten tudja miért csinálta. Azt azonban sejtettem, hogy most nem csak az én kedvemben jár, a felláció az ő vágyainak kiélését is szolgálja.
Fél percig sem tartott, hogy belespricceljek a szájába és ő az ígéretét beváltva büszkén tartotta a fejét, nem húzódott el, nem rinyált, csak lelassított és nagyon lágyan szopott, míg el nem múltak a reflexszerű összehúzódások.
Később a megnyugvó hasizmaimra fektette arcát és onnan mosolygott a szemembe. Elképzelni sem tudtam ilyen vad bestiát, meg voltam győződve, hogy a levéllel csak felizgatni akarja a barátját, de már kezdett derengeni, hogy mekkorát is tévedtem és ez kicsit bele is hasított a szívembe, ha arra gondoltam, helyettem őt szopja le.
- Mit kell ilyenkor mondani? - hallottam a kacér hangját, ahogy gondterhelten figyelte az összeráncolt homlokom. Lassan feljebb tornázta magát, puszit adott a jobb arcomra és már majdnem visszafeküdt, mikor ráeszméltem, hogy én voltam a szerencsés, akit pár másodperccel korábban örömben részesített. Hát miért a fanyalgás? Mi az ok, hogy azt képzelem, csak én vagyok neki a világon? Tennem is kell azért, hogy ez így is maradjon!
Szinte erőszakkal húztam magamhoz, két tenyérrel fogva a fejét szájon csókoltam. Fura íze volt, de nem taszító és a visszakapott csók szenvedélyességéből éreztem, hogy most az egyszer végre valamit jól csinálok.
- Csináld még egyszer! - öleltem szorosan magamhoz, hogy mozdulni sem tudott.
- Otthon édes, otthon megcsinálom, ahányszor csak akarod. - súgta kéjesen a fülembe.
Hazafelé gyalogolva csendesen lépkedtünk egymás mellett, minimális távolságot tartva egymástól és kivételesen véresen komoly témákkal töltöttük ki az időt. Angéla az Antihoz fűződő gyötrelmes kapcsolatát ecsetelte és olyan nyíltan őszinte volt, hogy csak még tovább növelte bennem az iránta érzett gyengédséget. Az is szóba került, hogy mi lenne ebből a házasságból a kiút vagy hogyan lehetne jobbá varázsolni az elkövetkezendő időt. Éreztem a nőn, hogy nagyon határozott. Nem tért ki a részletekre, csak annyit mondott, hogy nemsokára dolgozni fog a váláson, tehát az elképzelés már megvolt és ekkor még ebből az egészből szinte kívülállónak éreztem magam, hát meghallgattam, vígasztaltam, időnként óvatosan megsimogattam. Csak a szex járt a fejemben, mert ahogy ott lépkedett mellettem a csodásan gömbölyödő popójával meg a kivételesen borzas, de ettől csak még dögösebb frizurájával, nem is tudtam nagyon koncentrálni másra.
Nem is mentem haza, hiszen csak dél volt és amúgy is az ágyát ajánlotta, amit örömmel elfogadtam. Amint az ajtó becsukódott mögöttünk, meg is ragadtam az alkalmat és szorosan átkarolva az ajtónak szorítottam, csókoltam vadul. Nevetgélt, állta az ostromot, hagyta, hogy mohón markolásszam a melleit, hogy a fenekét taperoljam, majd két tizedmásodperces csókmentes pillanatban a fülembe suttogott.
- Van ágyam! - és megint nevetett angyalian csilingelő hangon.
Ölbe kaptam, vittem a hálószobába, mit sem törődve azzal, hogy nem otthon vagyok, hogy a hitves szó itt Antal megkeseredett figuráját takarja.
- Olyan erős vagy, vetkőztess le drága! - szólított és ennek a legegyszerűbb módja az volt, hogy az ágy mellett a szőnyegre állítom. Kapkodva emeltem fel a ruháját, hogy áthúzzam a fején és ha nem is voltam erőszakos, a mozdulatom sietségről árulkodott.
- Ne kapkodj, ötig rengeteg időnk van! - vágott nagyon barátságos arcot ahhoz képest, hogy majd fel döntöttem, ahogy a bikini felsőtől meg a bugyitól megszabadítottam.
- Nem bírok magammal. - csókoltam szájon és a kezem már a popsiját markolta.
- Figyelj! Tudnál úgy szeretkezni egy darabig, hogy nem érinted meg az intim testrészeimet? - hallottam a türelemre intő szavait.
- Nem foghatom meg a pinádat? - képedtem el és leblokkoltam egy pillanatra.
- Hogy mondtad? - kérdezett vissza vigyorogva.
- Bocs, csak kicsúszott a számon! Szóval nem simogathatlak meg ott?
- Ne foss, most mondhatod nyugodtan és simogathatod a pinámat, csak előtte csináld mindenütt máshol, anélkül, hogy hozzáérnél és hagyd ki a melleimet is egy időre. Meg tudod csinálni, tudom és most én vetkőztetlek téged!
Álltam tehetetlenül, mint egy faszent. Jó leckét kaptam türelemből és alaposságból. Angélán nyoma sem volt a sietségnek, mielőtt levette volna a pólómat, kedvesen megpuszilgatott, azután a meztelen felsőtestemet cirógatta bizsergető lágysággal, mielőtt a nadrágomhoz nyúlt volna. Kurvára vigyázott, hogy ne érjen a farkamhoz akkor sem, amikor elém térdelt és a lábaimat kibújtatva félredobta végül a ruhadarabot. A benne megmutatkozó vágy egyetlen jele csupán a kivörösödött arca volt. Felfogtam a játékszabályokat. Hagytam, hogy a kezemnél fogva fektessen az ágyra és meg kell vallanom, ritka kellemes ölelkezésbe bonyolódott a kapcsolatunk. Életemben először simultam így, meztelenül nőhöz egy nagy francia ágyon és Angéla nem csak a kezeivel, a lábaival is kapaszkodott, miközben lágyan csókolóztunk. Megszállt valami végtelen nyugalom. A péniszem jól megvolt a nő combjainak forró ölelésében és csak simogatnom kellett az egyéb testrészeket, amelyeket ideje volt már felfedeztem, hogy egyáltalán léteznek. Igen is örömet leltem abban, hogy a bordáin kell zongorázni a kezemmel, hogy a karjait, combjait cirógatom, méregetem és a válla folyamatosan csókokra ingerelt. Az egyetlen hátrány, hogy a hosszú hajára időnként rákönyököltem. Forgolódtunk, az erőviszonyokat alaposan felmértük, mire egyszer a nő felül kerekedett. Tisztán éreztem az arckifejezéséből, a mozdulataiból, hogy elérkeztünk a legkomolyabb részhez.
Segítenem sem kellett, csak megfeszítettem az izmaimat és a fütykösöm elemelkedett a hasamtól, Angéla pedig mélyet sóhajtva rácsúszott. Lehetetlen forróság járt át, sosem érzett öröm és büszkeség feszítette a mellkasom és egy gyönyörű nő csodaszép ajkai keresték a szám, hogy belém harapjon, majd engesztelően megcsókoljon. A fejem felett támaszkodva fogta a két kezem, aprókat mozogva körözött a térdein és minden lélegzetvételemre odafigyelt. Sütött róla a szeretet, a szemét időnként a kéj erősségétől be-becsukta, de olyan szépen nézett, ahogyan még sohasem, édesen, szerelmesen. Csak akkor vonta el rólam a tekintetét, amikor az oroszlánsörényét hátravetette, de a ritmusból ki nem esett, mozgott tovább előre-hátra, nagyokat sóhajtott a számba és egyre bátrabban, egyre szenvedélyesebben ereszkedett rá a szerszámomra. Különleges élményben volt részem. Sokáig a mellbimbóit figyeltem, ahogyan a mellkasomhoz dörgölőznek, aztán az ágyékomban megjelenő szokatlan feszültség kellemessége ejtett ámulatba. Úgy éreztem, minden tökéletes, még akkor is ez a tudat munkálkodott bennem, amikor Angéla addig oly nedves és csúszós vaginája szinte rászorult a péniszemre, hogy kipréselje belőlem az ondócseppeket, amit a félájult nő méhszájára lövelltem.
Két perccel később már az oldalamon pihentette a fejét, egyik kezével szabályosan játszott a megpuhult péniszemmel és szeretettel érintette az ajkához a makkomat, hogy időnként beleszívjon. Érzésem szerint direkt úgy helyezkedett, hogy mindent jól láthassak és a szemembe mosolyoghasson. Mit mondhatnék, ettől kellemesebb levezetést az életben soha, senki nem találhatott volna. Meghatott, ahogyan kedveskedni akart és kezdett nagyon hamar felizgatni. Már azt hittem, nyert ügyem van, amikor hanyatt vágta magát mellettem és elillant a szopás fantáziát mozgató reménye. Azzal kezdte, hogy felnevetett.
- Húha, te aztán nagy csődör vagy! Hányszor bírnál egy nap megbaszni? - röhögcsélt játékosan és a kérdése sem hangzott alpárinak ebben a szituációban.
- Hatszor, talán nyolcszor is, majd kipróbálom rajtad! - kacérkodtam a gondolattal, pedig most nem is ez volt a lényeg, csak az, hogy végtelen felszabadult játékot játszhattunk egymással.
- Tényleg nem olvastad a többi levelemet? - váltott kicsit komolyabbra, de a mosoly olyan csodás vonásokat rajzolt az arcára, hogy nem sértett a hitetlenkedése.
- Tényleg nem és nem is fogom, mindjárt visszaadom az összeset. - akartam a kedvében járni. Valahol még mindig ott motoszkált bennem a tudat, hogy először csak azért szexelt velem, hogy visszakapja az üzeneteit, de meg voltam győződve, hogy ettől azért többet jelentek számára. Elég volt a szemébe nézni vagy egy csókra odahajolni hozzá és édes kezek, gyengéd ajkak kényeztettek.
- Olvass el egyet! - szólított, meg is lepődtem az ötleten.
- Nem akarom. - ragaszkodtam a tudatlanság nyugalmához, féltem, hogy valami olyasmit találok benne, amit nem kellene.
- Kérlek, kérlek! - nem is hagyott időt, hogy tiltakozzak, kecses őzike teste már ugrott is le az ágyról, hogy a táskámat odahozza, aztán visszafeküdt és megint játszani kezdett a farkammal. Amit el akart érni, azt ellenállhatatlanul kiprovokálta.
- Melyiket szeretnéd? - nyújtottam az arca elé a kártyalapokként széthajtott borítékokat. Rábökött egyre és tovább izgatott nem törődve azzal, hogy időnként mocorgok arra vágyakozva, mélyebben vegyen a szájába. Játszott és nyújtotta a kellemes pillanatokat.
Reszkető kézzel nyitottam ki a borítékot. Ez a cetli is olyan volt, mint az előző, rövidke, gyöngy betűkkel telefirkantva, a végén egy méretes rúzsfolttal, ami valószínűleg Angéla ajkáról származott.
- "Úgy szeretném, ha most itt lennél velem, a hátam simogatva írnád a bőrömre, szeretlek Angéla! Nem kellene semmi több, csak meghittség, nyugalom, egy pici öröm és az ifjú ajkad, hogy csókjaiddal csillapítsd szerelmi szomjamat. Nem kellenének szavak, hogy tudjam, mennyire kívánsz, hiszen olyan kellemesen, forrón feszülne a combomnak a meredező farkad. Nem véletlenül lennék meztelen, imádnám, ahogy a bájaimban gyönyörködve csillogna a szemed és azt is tudom, hogy a hátam után türelmetlenül, sürgetően markolásznád a fenekem, amíg el nem jön az a pont, amikor teljesen beindulva fölém kerekedsz és az ujjaidat az ajkaidra cseréled.
Oly sokszor elképzeltem és oly sokszor izgultam fel erre az álomképre és te minden alkalommal még erélyesebben, még mohóbban veszed el, amit csak akarsz. Engem nem is a hátamon cuppanó csókok és a mellemet markolászó kezek izgatnak, hanem ami utána következik, a tabuk és korlátok nélküli vad pornográfia. Nem állok ellent akkor sem, amikor a gerincem összes csigolyáját puszikkal illeted, a farkcsontomig mindegyiket egyre mohóbban kényezteted, és az eszem ugyan tiltakozik az ellen, hogy a fenekem vágatába dugd a nyelved, a testem mégis ívben meghajlik, pucsítva kínálom fel, hogy ott is kinyalj. Szuszogsz, alig kapsz lélegzetet, de csinálod, a nyelved sebesen dolgozik odalenn és a mocorgásodból érzem, hogy már teljesen elvettem az eszed. Szinte begőzölsz, ellentmondást nem tűrően, sietve ugrassz följebb és mielőtt megérezném a tarkómon a forró leheleted, már a pinám fel is nyársaltad a kőkemény farkaddal. Ezt akartam, már eleve ezt terveztem, azért is feküdtem melléd meztelen, meg persze azért, hogy érezzem rajtad az őrült vágyat, amit gerjesztettem. Az sem baj, ha hamarabb elélvezel, az a lényeg, hogy azt a felbőszült bikát még sokszor magamban érezzem. Kellesz nekem! Ez az álom nem maradhat beteljesületlen!"
Angéla már a levélke közepénél abbahagyta a makkom csókolgatását, a karját a hasamra fektetve szégyenlősen beletemette az arcát.
- Valami baj van? - kérdeztem tőle, a mozdulatlansága feszélyezett.
- Most szégyellem magam, nekem sincs szerencsém ezekkel a levelekkel, pont a legperverzebbet választottam, de elhiheted, a többi nem mind ilyen. Pedig olyan könnyű volt leírni, most biztosan elítélsz és meg is érdemlem. - emelte fel az arcát és főtt rák színében, ráncolt homlokkal szinte a bocsánatomat kérte.
- Miért szégyelled, én is álmodom néha vad dolgokat, még ettől is vadabbakat és a segged csak azért nem csókoltam meg eddig, mert féltem, hogy majd te tartasz engem visszataszítónak. - gyengéden megsimogattam a megkönnyebbüléstől meglágyuló pofiját, válaszul a legkedvesebb, legnyálasabb csókot kaptam vissza.
- Kérdezhetek valamit? Vele meg is csináltad?
Nem illett ilyet kérdezni, de kíváncsi voltam még akkor is, ha tudtam, hogy az igazság fájhat.
- Kivel csináltam? - kérdezett vissza meglepődve - nem, nem csináltam, se vele, se a férjemmel. Most elégedett vagy? Te kis féltékeny!
Látszott rajta, hogy a kérdésem rosszul esett, de akkor mi az a huncut görbület a szája sarkában? Aztán fel is nevetett.
- Nincs kire féltékenynek lenned! - bújt megint csókra a karjaimba.
- Akkor most, hogy ismerem a forgatókönyvet, hasra kellene feküdnöd, meg kitolni a feneked, meg odafigyelni, mit írok a hátadra, mert az a lényeg.
Nem kellett kétszer mondanom, hogy a bűvös szavak hassanak az asszonyra. Amíg én csodáltam kislányosan nőies alakját és a lapockáitól a sarkáig minden domborulat
További erotikus történetek
Gábor
-*-
Jó írás, nem szabad gondolkodás nélkül cselekedni, mert félre értést okoz. Ha valakit szeretünk tudtára kell adni, kockáztatva a kudarcot is.
Szextörténetek, mobil verzió
Szex történetek
Sógornőm a kurvám
Szia szivem,sziasztok,milyen napotok volt.Szia,hat unalmas nemregkeltem fel Gina volt a boltban mig aludtam most keltet fel nemreg
Neked mien volt
Kicsit elfaradtam lezuhanyzom aztan lepihenek kicsit,jossz zuhanyozni
nem reggel zuhanyoztam....
Megbaszott a Csaba meg a Jácint
A történet úgy kezdődött, hogy megjött, úgyhogy kezdetét vette az önmegtartóztatásom. Tudom én, hogy hülyeség ilyenkor nem szexelni, pláne ha van rá így is jelentkező, de ilyet max kapcsolatban vagy már nagyon hosszú ideje meglévő szexpartnerekkel szoktam csak csinálni, a köl....A többi erotikus történet
Magyar szexképek, és pornófilmek - Ajánló
Bea asszony szex képe
kingus pucsít
Telt nő meztelen
Óriási mellek
Villantás szőrös pinával
Nagy seggû csaj
Tini házi videó.
Análszex a szabadban
Interracial szex
Végén melre