[Ökörségek] : |Gyul Zsir[Maya Gold MILF pina] |baba Én meg segbedugnám L L P Énmeg segbekurnám [Kingus szopik] |bawba Tennélek afarkam alá kicsikét[Magyar pornós , Anita Blond] |baba Atalanta[Érett nő csöcse] |baba Nyali fali volna de nem most[Villantás szőrös pinával] |baba Jöhetnél kapálni napszámba[Érett nő mellei] |baba Hinta palinta volna a 27essel tolnálak[Húsos pina kitárulkozik] |baba Tövig de az enyémet[pinaróza szopik] |baba Digi dagi daganat[ekkora csöcsöket baszni] |baba Adnékneki[Szőrös pinájú cigányasszony] |



Erotika 2.

Beküldő:feketedani

Négy héttel később....

Újabb csodálatos reggel egy újabb csodálatos éjszaka után. Lassan egyre kevésbé titkolták, hogy szeretőkké váltak, délután együtt indultak haza, reggel együtt érkeztek. Jodie érezhetően ridegebben bánt Laurával, felháborítónak tartotta a gondolatot, hogy az ő mélyen tisztelt, elegáns és talpig úriember főnöke, egy gyakorlatos lánnyal hentereg az irodájában. Bár azt el kellett ismernie, hogy a lány jelenléte óriási változásokat hozott a főnöke életébe. Az elmúlt négy hét alatt a férfi kivirult, minden nap mosolyogva végezte munkáját, ha csak tehette, apró kis ajándékokkal lepte meg titkárnőjét, kijött a kis irodába, féloldalasan leült az íróasztal sarkára és kedélyesen elbeszélgetett vele. Igaz, hogy közben szemérmetlenül bámulta Laurát, de egy cseppet sem éreztette Jodie-val, hogy kevesebbre tartaná őt, mint azelőtt, így a titkárnő lassan beletörődött a viszonyukba, és próbált kedvesebb lenni a lánnyal. Szerette a főnökét, és látta, hogy Laura nagyon jót tesz Ethan-nek, így megpróbálta elfogadni kapcsolatuk tényét.

Laura és Ethan minden alkalmat kihasználtak, hogy együtt lehessenek. Apró kis légyottjaik áldozatául esett már az iroda, a fénymásoló szoba, nem egy alkalommal ,,beragadtak" a liftbe, amikor nem bírtak vágyukkal. Minden éjszakát együtt töltöttek és nem tudtak betelni egymással. Kísérletező kedvük mit sem csökkent az eltelt idő alatt, minél jobban megismerték egymást, annál többet kívántak a másikból, viszont ki nem mondott egyezségük szerint nem foglalkoztak a gyorsan múló idővel, kényesen kerülték a hamarosan bekövetkező utazás témáját. Csak a mának éltek, élvezték, hogy együtt lehetnek.

Laura szerelme kiteljesedett, minden egyes szeretkezésük alkalmával, szívének újabb kis darabkáját hódította meg a férfi. Egyre nehezebb volt tartania magát ahhoz, hogy ne fedje fel érzelmeit Ethan előtt. Néha már a nyelve hegyén volt, hogy kimondja: szeretlek, de valami mindig visszatartotta. Ha biztos lett volna abban, hogy a férfi nem utasítja el, nem habozott volna tovább. De sosem beszéltek érzelmekről, Laura pedig kénytelen volt beletörődni a megváltoztathatatlanba: ha letelik a hátralévő idő, ő elutazik, és végleg búcsút mondanak egymásnak. Tudta, hogy a szíve meg fog szakadni, amikor rákényszerül, hogy elhagyja a férfit, mégsem tudott tenni ellene semmit. Próbálta visszafogni szomorúságát és kétségbeesését, amikor együtt voltak, nehogy a férfi megsejtsen bármit is a benne dúló érzelmekről. Amikor eszébe jutott, hogy milyen rohamléptekkel telik az idő, akkor úgy szeretkezett a férfival, mintha az lenne az utolsó alkalom. Nem egy alkalommal riadt fel gondolataiból, ahogy a számítógép előtt ülve a kényszerű elválásra gondolt. Szíve megsajdult a fájdalomtól, mert el kell hagynia a férfit, szenvedett a gondolattól, hogy a magának tett ígérete szerint anélkül megy el, hogy elmondaná a férfinak, mit érez iránta. Szemében keserűséggel nézett a csukott ajtóra, a néhány lépés, ami elválasztotta őt szerelmétől, óriási szakadékká mélyült.

Nem tudta, hogy Ethan az ajtó másik oldalán szinte ugyanilyen gondolatokkal küszködik, szeme ugyanilyen sóvárgással tapad a mahagóni fára, testét szinte fizikailag görcsbe rántja gondolatainak kavarodása. Nem tudta volna megmondani, mikor szeretett bele Laurába. Szívének bástyáját apró léptekkel hódította meg a lány, oly észrevétlenül, hogy a megvilágosodás nem egy pillanat alatt jött. Minden egyes nap, minden egyes óra és perc, amit együtt töltöttek, rést ütött a saját maga által emelt páncélon, míg végül lemeztelenített, pőrén maradt szíve meghajolt egy nála magasabb hatalomnak: a szerelemnek. Mindent szeretett ebben a lányban: csilingelő kacaját, ajkának lágy ívét, ahogy mosolyra húzódik. Karcsú kezének rebbenéseit, ahogy beszéd közben gesztikulál, szemének villanását, ahogy elhatalmasodik rajta a vágy. Szerette a vidámságot, mely benne lakozik, a szenvedélyt, amit csak ő tud benne felébreszteni, az odaadást, ahogy szeretkezés közben viszonozza a mozdulatait. Szerette hangjának tónusát, ahogy beszél, tiszta illatát, amely egyedi volt és utánozhatatlan, lényének tisztasága tükröződött belőle vissza. Szerette bőrének ízét, melynek kóstolgatását legszívesebben soha többé nem függesztette volna fel. Maga mellett akarta tudni, azt akarta, hogy ne menjen el, maradjon vele. Mégsem mondta el neki eddig, nem világosította fel az érzelmeiről, nem tudta neki megmondani, mennyire szereti. Amilyen határozott volt az üzleti életben, annyira bizonytalan volt a szerelemben, az egyetlen alkalom, amikor kinyitotta a szívét egy nő felé, sajnálatosan rosszul sült el, nem akarta magát kitenni még egyszer egy ilyen élménynek. Nem tudott volna újra talpra állni, nem, ha ez a csalódás Laura miatt következik be. Megtapogatta a zsebében lapuló kis dobozkát, tartalmát titokban szerezte be az ékszerésztől. Három napja őrlődött azon, hogy feltegye e Laurának azt a nagyon fontos kérdést. Arcán bátortalan, meggyötört mosoly futott végig, ahogy végre döntésre jutott. Ma este. Ma este bevallja Laurának az érzelmeit, és felkínálja kezének a gyűrűt. Szíve eszeveszetten kezdett dobogni, ahogy az előtte álló megmérettetésre gondolt. Vajon igent mond? Vajon Laura is szereti? Nem beszéltek érzelmekről, mi van, ha a lánynak csak egy kis szórakozással teli állomás volt ez az együtt töltött néhány hét? Mi van, ha? ...

Hálás sóhajjal nyugtázta a halk kopogást az ajtón. Nem akart újra megfutamodni, nem akarta, hogy kétségei átvegyék a boldogság feletti uralmat. Hangosan kiáltotta: szabad, reménykedve, hogy ezzel elűzheti gondolatait.
Jodie lépett be az ajtón, Ethan kicsit csalódottan vette tudomásul, hogy nem vágyai tárgya közelít. Titkárnője a postát és az aláírnivalót hozta be. Gondosan átolvasott minden oldalt, mielőtt szignójával ellátta volna, mosolyt villantott a nő felé, és nem nézett utána, ahogy kiment az irodából. A posta átnézése általában a titkárnők feladata volt, ez náluk is így működött egy ideig, aztán egy alkalommal Jodie kidobott egy olyan levelet, amit nem kellett volna. Ethan várta, hogy mikor érkezik meg hozzá a bejelentett levél, de titkárnője úgy gondolta, hogy a benne foglaltak nem érdekesek a cég számára, ezért rövid úton megvált tőle. Amikor kiderült, Ethan nem veszekedett vele, még csak nem is emelte meg a hangját, egyszerűen csak közölte, hogy ezentúl a posta átnézése az ő feladata, így szortírozás nélkül továbbítsa neki a leveleket.

Felvette a nagy halom kupacot, és lapozgatni kezdett köztük. Feladó nélküli borítékra bukkant a sok levél között. Kíváncsian forgatta körbe, a címzés személytelen, géppel írott. Biztosan valami szóróanyag. Bár a reklámcégek mindig feltüntetik logojukat, egyértelműsítve a levél mibenlétét. Lassú mozdulatokkal nyitotta fel, egyetlen papírra bukkant benne. Semmi cégjelzés, semmi elérhetőség. Gyorsan átfutott a sorokon, értetlenül ráncolta össze homlokát. Nem értette, mit akar a levél írója, nem talált benne logikát. Még egyszer lassan átolvasta, magában forgatva a szavakat:

,,Mr. Moore!

Remélem elégedett az ajándékkal, kifejezetten az Ön részére választottam ki. Bízom benne, hogy feladatának megfelelően kielégítette minden igényét, amennyiben esetleges kiegészítőket vagy segédeszközöket kíván igénybe venni hozzá, ügynökségem szívesen áll az Ön rendelkezéseire.
Abban az esetben, ha további szolgáltatásainkra lenne szüksége, kérem, keressen bizalommal.

Szívesen kicserélném Önnel személyes tapasztalataimat, meggyőződésem, hogy gyümölcsöző kapcsolat alakulhat ki köztünk a jövőben.

Maradok tisztelettel:

S. D. ,,

Továbbra sem értette, mit jelenthet ez a levél. Nem volt üzleti partnerei vagy ismerősei között senki, akinek S.D. lett volna a monogramja, és tudomása szerint nem kapott semmilyen ajándékot vagy küldeményt sem mostanában.
Félretette a levelet, és a többit kezdte bontogatni, de szeme néha-néha visszatért arra a pár sorra, továbbra is azon gondolkodva, vajon mi lehet mögötte?
Nem hagyta nyugodni a gondolat, kitárcsázott a titkárnőjéhez:
- Jodie, kaptunk valahonnan valamilyen csomagot, amit esetleg elfelejtett ideadni nekem?
- Nem uram, nem tudok egy olyan küldeményről sem, amit ne továbbítottam volna Önnek. Miért?
Ethan érezte a hangjában a megbántottságot, próbált hát szépíteni.
- Nem érdekes. Hmm.. Szeretnék kérni egy kávét, beküldené, kérem?
- Hogyne uram, máris.
Búgó hang jelezte, hogy Jodie megszakította a vonalat. Ethan elmosolyodott, titkárnője néha olyan sértődékeny tud lenni.
Valóban pár perc telt csak el, és újabb kopogás zavarta meg az iroda csendjét. Laura hozta be a kávét, Ethan szíve eszeveszetten kezdett kalimpálni, ahogy meglátta kedvesét. Végigkísérte lépteit, ahogy áthaladt az irodán. Átnyúlt az asztalon, úgy tette le a csészét az asztalra, kacéran hajolt meg, bepillantást engedve dekoltázsába. A férfi nem hagyta mosoly nélkül az akciót, kezével intette magához a nőt. Laura lassú léptekkel kerülte meg az asztalt, nem tiltakozott, amikor Ethan a fenekére helyezte kezeit, és úgy húzta szétnyitott lábai közé. Átölelte az előtte ülő férfi fejét, Ethan pedig megadóan temette arcát kebleinek halmába.
- Annyira szeretlek .... így magamhoz ölelni - Laura hangja elfátyolosodott, örült volna, ha
őszintén kimondhatja, amit érez, és nem kell beburkolnia a mondandóját.
Ethan szíve repesni kezdett, ahogy meghallotta az első két szót, és csalódottan sóhajtott, amikor Laura befejezte a mondatot. Nevetségesnek tartotta magát, hogy ennyire fél beszélni az érzéseiről. Ma este minden tisztázódni fog, - gondolta magában - ma este eldől, vajon érdemes volt-e újra megnyitni a szívemet a szerelem előtt.

Csábította a lány illata: a finom parfüm és a bőr illatának keveredése, e két összetevő ellenállhatatlan elegyet alkotva vonzotta. Mély levegőt vett, erősebben szorította magához a karcsú testet. Elmosolyodott, ahogy megérezte farkának válaszát a meleg test közelségére. Szinte bármilyen helyzetben meg tudta kívánni a lányt, egyszerűen nem tudott vele betelni. Ujjai maguktól mozdultak, finom kis köröket írtak le a lány testén.
- Most nem lehet ... Pár perc van csak hátra a következő találkozódig - Súgta bele Laura a
hajába, és bár szívesen engedett volna vágyának, mégis igazat kellett adnia a lánynak. Hagyta,
hogy az elhúzódjon tőle, és az asztal sarkára telepedjen. Visszafordult az asztal felé, és kezébe
fogta a csészét. Óvatosan kortyolt bele a még mindig forró kávéba. Elégedetten sóhajtott az
érzésre, ahogy a meleg ital végigfolyt a torkán, energiával töltve fel szervezetét.
- Ez isteni, nem is tudom, mivel érdemeltelek ki Téged - villantotta fel mosolyát a lányra.
Laura incselkedve hajolt felé.
- Ez természetes. Én vagyok az ajándék, amit csak Neked küldtek, az a dolgom, hogy
minden óhajodat kielégítsem.

Ethan először fel sem fogta, mit mond a lány. Visszamosolygott rá, és újabb kortyra emelte magához a csészét, amikor tekintete az asztalon lévő névtelen levélre esett. ,,Ajándék ... kifejezetten az Ön részére .. kielégíti minden igényét .." Laura szinte szóról szóra ismételte a papírra vetett sorokat. Szörnyű gyanú fészkelte be magát a férfi agyába, megdermedt, és pár pillanatig mozdulni sem tudott.
Laura nem figyelt fel a bekövetkezett változásra, gondtalanul csacsogott, arról a filmről beszélt, amit Ethan-el szeretne megnézni majd valamelyik nap.
Ethan óvatos mozdulattal tette le csészéjét az asztalra, attól félt, hogy véletlenül összetöri a kényes porcelánt. Agya összerakta a kirakó képecskéit, már tudni vélte, hogy annak idején valóban nem véletlenül találkoztak, mint ahogy ez anno meg is fordult a fejében, kifejezetten rá vadászott a lány. Sajnálta már, hogy nem vizsgáltatta meg a lány előéletét, ahogy azt magában eltervezte, de annyira elvette az eszét, hogy nem tudott ésszerűen gondolkodni miatta. A harag megállíthatatlanul ébredt fel benne, úgy hömpölygött, mint Poszeidon hívására a háborgó tenger.

A kihasználtság érzése ismerősként üdvözölte. Csalódottságában törni-zúzni szeretett volna, meg akarta büntetni a lányt, azért amit vele tett, amiért újra érezni kényszerült miatta ezt a fájdalmat. Hátradőlt a székében, összekulcsolt a kezét maga előtt és úgy nézett fel a lányra. Agyában végigpörgette találkozásuk első pillanatát, azon gondolkozott, vajon ki tudhatott arról, hogy akkor este hol lesz, hiszen még ő maga sem tudta, hogy le fog menni abba az ivóba, hirtelen ötlet volt csupán. Nyilván követték. Ezért nem ismerte senki ott a lányt, valószínűleg még sosem járt ott. Majdnem biztos volt benne, hogy kár lenne lenyomoztatnia a lányt, minden bizonnyal igazat mondott, csak azt felejtette el megemlíteni, hogy nem véletlenül találkoztak. Visszagondolt az első csókra ott az irodában és az azt követő éjszakára. Mennyire készséges volt a lány, a félelmet, amit a szeme tükrözött, valószínűleg csak megjátszotta. Na igen, hiszen abszolút profival van dolga. ,,Kielégíti minden igényét" ... egyszerűen nem tudott elszakadni ettől a mondattól. Rosszul lett a gondolatra, hogy Laura csak hivatásból feküdt le vele, minden mozdulata, és reakciója előre kiszámított cselekedet volt csupán.

Hogy mi lehet a feladata? Magába bolondítani, aztán valahogyan átjátszani az igazgatói széket a megbízójának. Vagy kompromittáló helyzetbe hozni, amivel megzsarolhatják. De miért küldték a levelet most? Miért fedi fel magát a megbízó? A fájdalom, ami átjárta a mellkasát, szinte lélegzetét vette. Mély levegőt vett, hogy újra oxigénhez juttassa az agyát, megpróbálta összeszedni magát. Laurának nem szabad észrevennie, hogy elszólta magát. Meg kell hagynia abban a hitben, hogy nem vett észre semmit. Anélkül, hogy félbeszakította volna a lány csacsogását, a levélért nyúlt és összehajtotta.

Borzasztóan nehéz volt számára, hogy hideg fejjel és megfontoltan cselekedjen. Legszívesebben felelősségre vonta volna Laurát, megragadta volna a vállainál, és megrázta volna, hogy így kényszerítse ki belőle a válaszokat a kérdéseire. Mégsem tette: itt a tét már nem csak az ő szíve vagy érzelmei voltak, biztos volt benne, hogy valaki tönkre akarja tenni és ezt a nőt használja fel eszközéül. Most arra volt szüksége, hogy teljes mértékben a vállalat ügyei felé forduljon, meg kell vizsgálnia az utolsó hetek minden tranzakcióját, felülvizsgálatot kell tartania az igazgatótanácsban is, meg kell tudnia, hogy ki akar neki ártani.
Megmeredt a mozdulatra, ahogy Laura magához ölelte és puszit nyomott az arcára, majd kiment az irodából. Haragudott magára, mert a teste nem szűnt meg kívánni a nőt, most is érezte önnön sóvárgását, hiába sajgott a szíve olyan nagyon.
Tudta, hogy mostantól rendkívül óvatosnak kell lennie. Laura vagy nagyon buta vagy nagyon okos, hogy ennyi ideig észrevétlenül tudta köréje fonni a hálóját. Semmi sem utalt arra, hogy nem az, akinek mutatja magát. Ethan kíváncsi lett volna, hogy Jacky és Rose tudják-e mivel is foglalkozik barátnőjük valójában. Vagy ők is benne vannak? Nekik is efféle munkáik vannak? De hiszen Jacky is az ő vállalatánál van ,,gyakorlaton", mi van, ha ő is közel került valamelyik befolyásos emberéhez?
Kezdett eluralkodni rajta az üldözési mánia. Reszkető kézzel tárcsázta mobilján a magánnyomozó telefonszámát, és mielőtt még meggyőzte volna magát tervének feladásáról, megbeszélt vele egy találkozót.

Eközben Laura mit sem sejtve végezte munkáját. Természetesen meg sem fordultak benne negatív gondolatok, ez a négy hét egy álom volt számára, vidámsággal, szerelemmel és erotikával fűszerezett édes álom. Szakadatlanul vágyott a férfira, gondolatai mindig körülötte jártak. Tudta, hogy egy része bele fog halni abba, hogy el kell hagynia szerelmét, de nem merte felvállalni az érzéseit. Most először nem bízott magában, nem hitte el, hogy egy ilyen remek ember, mint Ethan, viszonozni tudná a szerelmét, hiszen ez a kapcsolat nem is így indult. Találkozásuk merőben véletlen és mesébe illő volt, és ő nem akart kiszakadni ebből a csodálatos meséből. Tudta, hogy nagyon kevés idejük van már hátra a búcsúig, ezért egy tervet eszelt ki. Olyan élményben akarta részesíteni a férfit, amit egyhamar nem felejt el, ennek érdekében az interneten felkeresett néhány oldalt, és rátalált egy nagyon helyes kis erotic shopra. A neve fogta meg először: Sweet Delight - Édes Gyönyörűség - hát persze, milyen nevet is adjanak egy erotikus boltnak. Végignézte az oldalukat, és arra gondolt, hogy délután elmegy és vásárol valami ultra szexi, csábító holmit, masszázsolajt, illatos gyertyákat. Úgy akarta elcsábítani a férfit, hogy maradandó emléket hagyjon hátra benne. Izgatott várakozás feszült benne, soha nem volt még ilyen boltban, csak remélni merte, hogy az eladó tud majd neki segíteni. Már szólt Jodie-nak, hogy egy-másfél órára szeretne kiugrani a városba, nem akarta, hogy Ethan megtudja, mire készül. Tudta, hogy a férfi egész délután be van táblázva, nagy valószínűséggel fel sem fog neki tűnni, hogy nincs itt.

Meglepődve nézett fel a számítógépből, amikor nyílt az iroda ajtaja és kilépett rajta Ethan. Zaklatottnak és valahogy idegesnek látszott, ráadásul úgy tűnt, mintha kerülte volna Laura tekintetét. Közölte Jodie-val, hogy egy fél órát távol lesz, mondja le az erre az időre tervezett találkozót, és kérjen új időpontot egy másik napra. Megígérte, hogy siet vissza, azután szinte köszönés nélkül lépett ki a folyosóra. Laura a homlokát ráncolta, értetlenül nézett át Jodie-ra, aki megvonta a vállát, jelezve, hogy bár feltűnt neki a szokatlan viselkedés, de ő sem tudja az okát, azután újra a papírjaiba mélyedt. Laura idegesen nézett a férfi után, nem értette, mi történhetett az irodában, miután ő kijött.

Ethan bosszús volt. Nem tudta, hogyan fog úgy viselkedni Laurával, mint azelőtt. Egyszerűen nem tudott odamenni hozzá, nem tudott rámosolyogni ugyanúgy, ez a bizonytalanság, amit érzett, felőrölte az idegeit. Tudnia kellett, hogy valóban igazak-e a ki nem mondott vádak, tudnia kellett, ki is ez a nő valójában. A magánnyomozóval egy közeli kis kávézóban találkozott és mindent megbeszéltek: felhívta a figyelmét, hogy teljes diszkréciót kíván az ügyben, és kérte, hogy azonnal lásson munkához. Tudni akart a lány minden lépéséről, szokásairól, mindenről, amit akkor csinál, ha nem vele van. A pénz nem számít alapon bízta meg a nyomozót, hogy az információ beszerzéséhez bármilyen eszközt felhasználhat.

Így történt, hogy Laura egyáltalán nem volt tudatában annak, hogy amikor kilépett a vállalat kapuján, a magánnyomozó a nyomába eredt. Nem tűnt fel neki az egyszerű öltönyt viselő alacsony emberke. Gondolatai csak Ethan-en jártak, így azt sem vette észre, hogy fotók készültek róla, ahogy belép a Sweet Delight ajtaján. Arról sem volt tudomása, hogy az az erotikus bolt, amelyiket sikerült kiválasztania csak egy fedőcég, igazából luxus prostituáltak közvetítésével foglalkoznak, és a boltot csak pénzmosásra használják. Nem fogta fel az idő múlását miközben a finom kis csipkék, illatos gyertyák, és izgató masszázsolajok között válogatott. Mindeközben jelentés készült róla, amit a magánnyomozó a kapcsolatain keresztül kiderített információkkal töltött fel.

A szerencsétlen véletlen és a kiszámíthatatlan sors által irányított gépezet működésbe lépett, magával sodorva két ártatlan embert...

További erotikus történetek


Szólj hozzá!


Neved:

Hozzászólás:

Írd be a képen látható számot:





Szextörténetek, mobil verzió

Magyar szexképek - Ajánló

ribanc kúrása   Jó picsa   jössz már?   Magyar pornósztár : Erica Venus   
Pinagyöngysor   köcsögádám képe   szopás   nagy cickok.   
giga csöcs   Hányós szex (puke)   xxx kép - baszás   Vékony picsa   
Pisiszex pisilő csajok   nővér szex   Gecis milf   Aletta Ocean két faszt kap