Erotika
Beküldő:feketedaniEthan nagyon rövid idő alatt kapta meg azokat az információkat, amik eldöntötték, hogyan is cselekedjen a továbbiakban. Ott ült az asztalánál, teljesen magába roskadt a tények súlyától. A megfigyelést nem függesztette fel, kérte a magánnyomozót, hogy terjessze ki azt a lány barátnőire is. Annyira csalódott volt és olyan mértéktelenül dühös... Felállt az asztaltól, sétálni kezdett az irodában, úgy járkált körbe, mint egy ketrecébe zárt vadállat. Tudta, hogy most nagyon okosnak kell lennie. Eddig elvakította a Laura iránt érzett szerelem, de ennek vége. Le kell gyűrnie magában ezt az érzést, és el kell érnie, hogy Laura megmondja: ki a megbízója. Az ablak elé állt és kinézett rajta, de nem látta a csodálatos panorámát. Csak az utóbbi hetek jártak az eszében. Kereste az árulkodó nyomokat, mi lehetett az, amik alátámasztják a nyomozó jelentését. A bizonytalanság őrölte fel leginkább az idegeit. Luxusprostituált? Émelygett a gyomra a gondolattól, hogy beleszeretett egy lányba, akinek talán az a munkája, hogy megbízásból feküdjön le férfiakkal. Tudta, hogy az ilyen nők nagyon jól keresnek, Laura viszont nem nagyon foglalkozott a pénzzel. Nem voltak különleges igényei, egy pizzériában ugyanolyan fesztelenül viselkedett, mint egy elegáns étteremben. Talán a ruhái mutatták egyedül az anyagiasságát. Még mindig nem tudott rájönni, kinél varratja a ruhákat, amiket hordott, nem ismert rá a tervező kézjegyére, de az ilyen egyedi stílus biztosan méregdrága. A lakásuk sem olyan nagyon fényűző, inkább barátságos és meghitt. Tudta, hogy mentségeket keres a lánynak, nem akarta, hogy bebizonyosodjon, minden igaz, amit a papíron lát leírva. Egy utolsó esélyt akart adni neki. Az asztalához ment, a jelentést tartalmazó dossziét beletette az íróasztal fiókjába, és kitárcsázott a titkárnőjének.
- Jodie, kérem küldje be Laurát.
- Igen uram.
Alig tette le a kagylót, máris kopogtak az ajtón, és Laura lépett be rajta. Ethan végignézett szerelmén, próbált más szemmel nézni rá, de nem sikerült. A lány most is csodálatosan szép volt és a férfi mindennek ellenére vágyat érzett iránta. Elnézte a számára oly kedves arcot, a csillogó szemeket, a csókolnivaló ajkakat. Laura ma kibontva viselte a haját, a tömött tincsek lágy hullámokban omlottak le a hátára. A galléros, buggyos ujjú ing és a magasított derekú szűk szoknya kiemelték és felerősítették nőiességét. A magas sarkú cipő miatt lábai nagyon hosszúnak tűntek, Ethan változatlanul szeretett volna bejutni azok közé a lábak közé.
Laura megszokottan bújt hozzá, csókot lehelt a nyakára, aztán kicsit hátradőlt, hogy csípőjével közelebb kerülhessen a férfihoz.
Ethan belenézett a szemeibe és nem látott bennük árulást. Végigsimított kedvese haján, egyik tincsét az ujjai köré tekerte, és egészen enyhén meghúzta.
- Merre jártál ma? Jodie említette, hogy elmentél egy időre. - Bár a hangja nem árulkodott semmiről, Ethan rendkívül ideges volt, félt a választól.
Laura zavarba jött. Nem akarta, hogy a férfi hamarabb értesüljön tervéről, meg akarta őt lepni, ezért, bár utálta, hogy hazudnia kell, mégsem mondta el az igazat.
- Hát, Rose-nak szüksége van egy könyvre, ami az egyik belvárosi boltban beszerezhető, csak ő nem tudott kiugrani érte, ezért megkért, hogy vegyem meg neki.
- Tényleg? És milyen az a könyv?
- Óóó, mire odaértem, már elfogyott, úgyhogy nem tudom megmutatni... - Laura nem tudott a férfira nézni, így nem látta, hogy Ethan szeme elsötétül a csalódottságtól és a haragtól.
A férfi mélyet lélegzett, hirtelen túl töménynek érezte az eddig szeretett illatot. Nem tudta, mit kezdjen az információkkal, amik a birtokába jutottak. Nem tudta, mit kellene tennie, anélkül kell megtudnia, ki a megbízó, hogy Laura rájönne: tud a titkáról. Minden azon múlott, hogyan tudja eltitkolni, hogy mindenről tud, egyszerűen muszáj volt kiderítenie, hogy ki áll a dolgok hátterében. Ha minden jól megy, már csak két hét és a lány eltűnik az életéből, ez a tény legalább akkora fájdalommal töltötte el, mint amekkora megkönnyebbüléssel.
Próbált ugyanolyanná válni, mint amilyen a lány megismerése előtt volt: könyörtelen, cinikus üzletember, akinek nem számít, kin és min gázol át, csak a cél lebeg a szeme előtt.
Érezte, hogy a karcsú, meleg test az ő testéhez simul, és a fejében kavargó gondolatok sem tudták megakadályozni, hogy a vágy felébredjen benne. Szorosan magához ölelte, és lassú, apró léptekkel az ajtó felé kormányozta. Laura mosolyogva nézett fel rá, incselkedve nyalta meg a száját, örült, hogy a férfi érdeklődése elterelődött a hazugságáról. Mint mindig, most is azonnal válaszolt teste a férfiből áradó szexualitásra, már a látványától be tudott gerjedni.
Háta a falhoz ért, éppúgy, mint azon az első irodai találkozásukon. Ethan bezárta az ajtót, és teljes testével a lányhoz simult.
- Észvesztő ez a ruha, ami rajtad van, ugye tudod? - a férfi suttogott, küzdött saját magával nem tudta nem megérinteni a kívánatos testet. - Honnan van?
- Ha elmondanám, meg kellene öljelek - Laura szája mosolyra húzódott, nagyon szerette volna, hogy a férfi megcsókolja.
Ethan két kezébe fogta az arcát, úgy nézett a szemébe. Kutatta a jeleit annak, hogy Laura nem az, akinek ő megismerte, de csak azt látta, amit annyira szeretett benne: a tekintete gyémántként csillogott, arca rózsásra gyúlt az izgalomtól, szétnyílt ajka várakozóan remegett. A férfi hagyta, hogy a vágy eluralkodjon rajta, lehajolt a lányhoz és teljesítette a ki nem mondott kérést. Szája lágyan simult a szájához, nyelve gyengéden becézgetve kért bebocsátást. Annyira szerette volna nem megtörténtté tenni a mai napot, azt szerette volna, ha nem kapja meg azt a levelet, ha nem kell csalódnia a lányban, ha ... Azt szerette volna, ha hazamennek, megkéri Laura kezét, és ő boldogan mondana igent. De tudta, hogy ez a vágya nem teljesülhet, nem, amíg százszázalékosan nem lesz biztos abban, hogy a ma elé tárt tények hamisnak bizonyulnak. Folyamatosan védte maga előtt a lányt, hinni akarta, hogy csak valami tévedésről van szó, de lelke mélyén reszketett a pillanattól, amikor az igazság napvilágra kerül.
Forrongó gondolatai kihatottak csókjára, szája már nem kért, követelt. Csókja elmélyült, habozás nélkül hajtotta uralmába a lányt. Úgy csókolta, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy hozzá érhet, kétségbeesés szülte vágya irányíthatatlanná vált. Tudta, hogy nem lenne szabad úgy hozzáérnie Laurához, hogy kétségei vannak felőle, de nem tudott ellenállni a hívogatóan meleg test csábításának. Érezte, ahogy Laura teljes testével hozzásimult, mellének halmai feszesen könyörögtek az érintéséért, ágyékának feszítése lassan kényelmetlenné vált. Szeretkezni akart vele, bele akart feledkezni a testébe, gyönyört akart kapni, hogy elűzze sötét gondolatait.
Laura alázatosan hajolt meg Ethan akarata előtt. Fogadta csókját, és késlekedés nélkül viszonozta azt. Valami mégsem stimmelt. Haragot érzett a csókban, a sürgető vágy mögött valami ismeretlen feszültség bújt meg, amit nem tudott megmagyarázni. Megremegett, ahogy a férfi keze végigbarangolta a testét, elűzve fejéből a borongós gondolatokat. Kezét élvezettel csúsztatta a széles, izmos hátra, szétterpesztett ujjakkal simogatta, szorosan magához ölelte, szerette volna testébe olvasztani. A férfi kezei tiltott területek felé kalandoztak, Laura fejében csak egy pillanatra lobbant fel a gondolat, hogy talán nem kellene itt az irodában, azután átadta magát a kényeztetésnek.
Ethan anélkül gombolta ki a lány ingét, hogy megszakította volna a csókot. Lassan haladt az apró gombokkal, keze néha hozzáért meleg bőréhez, vissza-visszatért az arcához, lágyan megsimítva azt, élvezte nyelvük játékát. A csók bensőséges volta megérintette a szívét, rájött, nem tud úgy szeretkezni vele, hogy nem bízik meg benne. Újra kezei közé fogta az arcát, elszakadva a szájától, apró csókokat lehelt a lehunyt szemekre, az orr hegyére, a száj sarkába. Homlokát a lányénak támasztotta, és próbálta légzését a normális mederbe terelni. Érezte Laura mozdulatlan tenyerét a hátán, hallotta kapkodó lélegzetét és tudta, a lány nem érti a megtorpanását. Valójában ő maga sem értette saját magát. Itt volt előtte, hozzásimul, közös a vágyuk, és ő mégsem tud szeretkezni vele. Valami megváltozott benne, tudta, hogy ennek Laura az oka. Hiába próbálta figyelmen kívül hagyni az érzéseit, egyszerűen nem ment. Tisztában volt vele, hogy eljön majd az a pillanat, amikor fel kell fednie a lány előtt, hogy mindent tud, de odázni szerette volna ezt a pillanatot, amennyire csak lehet.
Mélyet sóhajtott, és nekilátott, hogy visszagombolja a lány ingét, eltakarva vele a csábító melleket. Laura hitetlenkedve nézett le a kezére, aztán felemelte az arcát és a tekintetét kereste.
- Mi a baj? - kérdezte suttogva, és a gyomra összerándult valami ismeretlen félelemtől.
Ethan megrázta a fejét, és nem nézett a lány szemébe.
- Semmi gond, csak rájöttem, hogy ez most nagyon nem alkalmas. Mégiscsak egy irodában vagyunk, bármikor jöhetnek hozzám.
Laura szeme összeszűkült, jeges rémület kerítette hatalmába. Mi az, hogy az iroda nem alkalmas erre? Most jut eszébe? Hiszen nem egy alkalommal szeretkeztek már itt.. És hogyhogy bárki jöhet? Az ajtó be van zárva, hívatlan vendégek nem jutnak túl a titkárnőn, és mostanra senki sem volt előjegyezve találkozóra.
Érezte, hogy Ethan titkol előle valamit, és hogy ez a titok vele kapcsolatos. Összezavarodottan és némileg sértve bújt ki a férfi mögül, meleg teste takarása nélkül most fázósan megborzongott. Rendbe szedte a ruházatát, vágya immár semmivé lett, ideges volt és bizonytalan.
Ethan nekitámaszkodott a falnak, lecsukott szemmel újra megrázta a fejét. Az ő vágya még nem csökkent, továbbra is kívánta Laurát, mégsem nyúlt utána, a meghitt, erotikával fűszerezett hangulat elillant. Elfordított a kulcsot a zárban, szinte meg sem mozdult, ahogy Laura elhaladt mellette.
- Sajnálom - rekedten csengett a hangja - nem is tudod, mennyire.
Laura ránézett, de nem szólt semmit. Arckifejezése válaszért kiáltott, szemébe könnyek gyűltek.
Halkan csukta be maga után az ajtót, lába reszketett a felindultságtól. Jodie kérdőn pillantott fel a papírja közül, már mozdult volna, hogy segítségére legyen, de Laura megrázta a fejét és gyors léptekkel a mosdóba ment. Belenézett a tükörbe és nem tetszett neki az arc, ami visszanézett rá. Szeme vörös és duzzadt a visszatartott könnyektől, tekintete fájdalomról tanúskodik. Hideg vizet engedett a kezébe, és belemártotta arcát. Jól esett neki a hűvös érintés, arca még lángolt az előbbi csókoktól és simogatásoktól, egész teste beteljesülésért sikoltott, amit úgy tűnik, most nem kaphat meg. Tükörképét vizsgálva próbált rájönni, mi történhetett Ethan-nel, mitől változott meg a feléje tanúsított magatartása, de nem tudott magyarázatot adni rá. Tudta, hogy az lenne a legtisztább, ha visszamenne hozzá, és egyenesen rákérdezne, de valamiért úgy érezte, hogy az igazság fájdalmas és csak bajt hozna rá. Úgy döntött, teret hagy a férfinak, nem próbál meg közeledni hozzá, és nem fogja faggatni a történtekről, hátha ez segít majd megnyílni neki.
- Ennyit a meglepetés éjszakáról - gondolta magában lemondóan. Megtörölte a kezét és visszament az irodába.
Közben Ethan az irodájában magát szidta, mert engedte, hogy a vágyai átvegyék felette az uralmat. Most feszülő nadrággal az ablak előtt áll, és hiába próbál meg nem gondolni az érzésre, ahogy magához ölelte Laura karcsú testét, ahogy kezei beborították csodálatos melleit, ahogy nyelve szenvedélyes táncot járt az ő nyelvével. Összeszorította az állkapcsát, ágyéka lüktetett az emlékektől. Homlokát a hűvös ablaküveghez támasztotta, úgy nézett le az utcai forgatagra, próbálta kiüríteni az agyát.
Keserű mosolyra húzódott a szája, ahogy eszébe jutottak fogadkozásai az első találkozásuk után: az ágyába kényszeríti a lányt, aztán rövid úton megszabadul tőle. Ehelyett most az értelme dacol az érzelme ellen, és nem tud higgadtan gondolkodni, mert Laura megbabonázta.
Korholta magát, mert engedte, hogy érzelmek vegyüljenek a testi kapcsolatba. Talán az lesz a legjobb, ha addig nem találkozik vele a cégen kívül, amíg a magánnyomozó ki nem derít valami konkrétumot, vagy amíg Laura el nem mondja, hogy mi az igazság. Lehet, hogy az lenne a megoldás, hogy egyenesen rákérdez a lánynál a levélre, az abban foglaltakra, az örömlány közvetítő irodára, és arra, hogy miért hazudott neki a délutáni kiugrásáról. De gyáva volt hozzá, gyáva volt ahhoz, hogy elfogadja az igazságot, ha azzal véget érne a kapcsolat közte és Laura között. Nem. Ezt most ki kell bírnia. Majd igyekszik elkerülni őt, hiszen azt is ki kell derítenie, kinek vannak a kezében olyan eszközök, amivel ártani tudnának neki és a vállalatának.
...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ...... ........... ........... ........
Észvesztő gyorsasággal telt az idő. Alig pár nap van már csak hátra a másfél hónap gyakorlatból, amit a lányoknak még le kell tölteniük a hosszú út előtt.
Laura magában már visszaszámolt, alig várta, hogy végre elhagyhassa a vállalatot és annak tulajdonosát. Valami történt azon a délutánon, amikor Ethan visszautasította őt az irodájában. Azóta feszültté vált köztük a viszony, a cégen kívül nem találkoztak, mindkettejük hangulatán érződött a harag és a megbántottság. Laura borzasztó nehezen viselte Ethan hiányát. Rossz volt neki mindennap látnia őt és mégsem hozzábújni, a múlté voltak már a lopott csókok és az érzéki érintések. Az első pár napban még próbált magyarázatot kérni, de Ethan mereven elzárkózott minden beszélgetés elől, nem volt hajlandó elmondani, miért vált jegessé a hangulat kettejük között. Sokat sírt emiatt, Jacky és Rose nem tudták megvigasztalni, keveset evett, még kevesebbet aludt, egyre csak az elmúlt csodálatos hónap emlékein rágódott. Mostanra eljutott a fásultság azon szintjére, amikor már nem rezdült meg a férfi hívó szavára, nem érzett sóvárgást a csókja után, nem akarta már, hogy magához ölelje és szeresse, egyszerűen csak ki akarta törölni magából még az emlékét is. Szívében az égető fájdalom sajgássá szelídült, menekülni akart a férfi elől.
Ethan nem szűnt meg szeretni őt. Bűntudat mardosta a lelkét, amikor látta Laura megtört tekintetét és igyekezetét, hogy elrejtse fájdalmát. Olyan hideg és elutasító volt vele, amennyire csak lelkierejéből tellett, de igyekezetével önmagát is felőrölte. Már nyoma sem volt az irodában a könnyed hangulatnak és a vidám nevetéseknek, a légkör nyomottá vált körülöttük. Ráadásul a nyomozó munkája sem hozott eredményt, semmit nem talált arra bizonyítékul, hogy Laura elárulta volna őt. A barátnői is tiszta életet éltek, semmi terhelőt nem talált rájuk nézve. A jelentés szerint a lány azóta nem volt abban a boltban, és semmi jelét sem adta annak, hogy bárkivel is kapcsolatot tartana fenn a cégen kívül.
Ethan megakadt. Nem tudta visszahozni a múltat, de nem tudott továbblépni sem. Lassan kezdte úgy érezni, hogy gyanakvása légből kapott volt és hogy minden alapot nélkülöz, de sem bizonyítani, sem elvetni nem tudta.
Kopogtak az ajtón és pillanatnyi szünet után Laura lépett be rajta, Ethan-nek összeszorult a szíve kedvese meggyötört arca láttán. Legszívesebben magához ölelte volna, hogy csókokkal halmozza el, mosolyra szerette volna fakasztani, és tudta, hogy ez csak rajta múlik. Laura próbálta kideríteni elhidegülése okát, de ő addig nem akart vele beszélgetni, amíg ki nem derít valami biztosat róla, így a lány néhány próbálkozás után visszavonult és igyekezett elkerülni őt. Hamarabb jött be a céghez, mint Ethan és később ment haza, hogy még csak véletlenül se kelljen a liftben összefutniuk.
Most a postát hozta be, és az aláírnivalókat, Jodie-nak ki kellett ugrania a városba valamiért, így Laura végezte el a teendőit. Egy szigorú szabású nadrágkosztüm volt rajta, haja szoros kontyba tekerve, arcán visszafogott smink. Mégis olyan szép volt, hogy Ethan csak nehezen tudta megállni, hogy karjaiba ne szorítsa. Érezte illatát, ahogy megkerülte az íróasztalát, mellé állt és elé rakta az aláírnivalókat. Figyelte karcsú ujjait, ahogy a lapokat tartotta a kezében, látta az enyhe remegést, titkon remélte, hogy ezt ő váltotta ki belőle. Rövid áttekintés után aláírta a dokumentumokat, és visszaadta őket Laurának. A lány nem nézett a szemébe, ahogy átvette az iratokat, és minden szó nélkül az ajtó felé indult.
- Laura - szólalt meg halkan Ethan.
A lány megdermedt és megállt, de nem fordult vissza, még akkor sem, amikor meghallotta a bőr nyikorgását, ahogy a férfi felállt a székéből és megkerülve az asztalt szorosan mögé állt. Ethan hangjában annyi sóvárgás volt és olyan emésztő vágy, hogy a szíve egy pillanatra felhagyott a dobogással. Érezte a mögötte álló testből áradó forróságot, a férfi lélegzetét, ami meglibbentette a kontyból kiszökött tincseket, borzongást váltva ki belőle. A régi, megszokott feszültség pillanatok alatt támadt fel kettejük között, zúgni kezdett tőle a füle, a férfias illat körbeölelte, alig kapott levegőt.
- Laura - suttogta újra a férfi és Laura tudta, hogy elveszett. Féktelen vágy áradt szét benne, egyre mélyebb és erősebb hullámokban járta át a testét, úgy érezte, csontjai megolvadtak, kezei védekezően és támaszt keresve kapaszkodtak a magához szorított lapokba. Lehunyta a szemét, ahogy Ethan kezei kétoldaról megfogták a vállát. Egyre nehezebben vette a levegőt, a mélyre űzött vágy soha nem érzett magasságokba emelkedett, az elmúlt napok, a férfi hiánya, a sok könny, a fájdalom, mind feledésbe merültek, csak ez a csodálatos pillanat számított.
Ethan nem tudott uralkodni magán. Olyan rég volt már, hogy magához szoríthatta a lányt, olyan régóta vágyik már rá, és most, ahogy meghallotta az elakadó lélegzet finom kis neszét, tudta, még nem tett tönkre mindent. Ha a vágy szikrája még ott lappang a lányban, akkor van még esély arra, hogy felszítsa a tüzet. Látta, hogy milyen görcsösen kapaszkodik Laura a kezében tartott papírokba, ízületei egészen kifehéredtek. Érezte, hogy borzongás fut végig a testén, üresség támadt benne, amit csak Laura tölthet ki, senki más. Mélyet sóhajtott, forró lélegzete a lány nyakát súrolta. Lehajtotta a fejét és ajkával végigsimított az érzékeny fülcimpán. Örömmel üdvözölte Laura halk nyögését és azt, hogy a lány önkéntelenül is félrehajtotta a fejét, hogy felkínálja kecses nyakát a kényeztetésnek. Kihasználta az engedékenységét és habozás nélkül a nyakára szorította a száját. Tűzforró nyelvével becézte, a lány pedig egyensúlyát vesztve dőlt hátra, teljesen nekitámaszkodva az ő testének.
Ethan érezte a nyakra hintett parfüm kesernyés, alatta pedig a lány bőrének enyhén sós ízét. Elvesztette önuralmát, az, hogy Laura nem ellenkezett, feloldott benne minden gátlást. Ágyéka hevesen és kőkeményen lüktetett, a hosszú önmegtartóztatás után most követelte a mézédes puhaságot, amit a lány öle rejt. Mohó szenvedéllyel habzsolta a nyakát, majd kétségbeesetten fordította maga felé, egyikőjük sem foglalkozott a szétszóródó papírokkal.
Szájuk forrón és türelmetlenül tapadt össze, nyelvük vad, érzéki tánca még tovább szította bennük a vágyat.
Laura úgy kapaszkodott Ethan-be, mint fuldokló a mentőövbe. Menthetetlenül szerette a férfit, és hiába az elmúlt napokban iránta tanúsított ridegsége, még mindig nem szűnt meg kívánni őt. Folyamatosan borzongott az érzésektől, amik rátörtek, ahogy Ethan nyelve a szájában kalandozott. Melle megfeszült, éhezett a férfi érintésére, szájára, nyelvére, ágyéka könyörgött a kielégülésért. Ethan erős keze a testéhez szorította, csípőjét nekipréselte, úgy, hogy ölén érezte vágyának kemény bizonyítékát. Felnyögött, ahogy a férfi megragadta a fenekét és hirtelen mozdulattal a lábai közé fúrta a térdét, majd ugyanazzal a lendülettel szinte magára húzta. Erős combja a nadrágján keresztül a lába közti forróságot érintette, és ő majd elalélt a boldogságtól. Talán még sosem vágyott ennyire erre a férfira, szeretkezni akart vele, akár itt és most. Azonnal...
- Akarlak - nyögte a férfi, és bontogatni kezdte a ruháját.
- Nem! - sikoltott fel Laura és hevesen ellökte magától a férfit. Ethan zavarodottan és zihálva állt előtte, értetlenül rázta meg a fejét. - Nem! - kiáltotta újra Laura és hátrált egy lépést, amikor Ethan utána nyúlt. Érezte, hogy könnyek öntik el a szemét és végigfolynak az arcán. - Nem teheted meg velem mégegyszer! Magadhoz édesgetsz, aztán eldobsz, mint valami megunt rongyot! Nem vagyok holmi játékszer, amit elővehetsz a szekrényből, ha kedved támad rá, nem engedem meg, hogy újra belém tiporj! Az elmúlt hét maga volt a pokol, és ne merészelj újra hozzám érni, megcsókolni, csak hogy aztán újra ellökj magadtól!
Ethan a fejét rázta, és feléje nyújtotta a kezét, de Laura sarkon fordult, és kimenekült az irodából. Felkapta az asztala mellől a táskáját és majdnem összeütközött a liftből kilépő Jodie-val.
- Kilépek! - zokogta Laura, a kővé meredt titkárnő mellett belépett a liftbe, és kétségbeesetten nyomogatta a földszint gombját, imádkozott, hogy időben bezáródjon az ajtó. Ebben pillanatban kivágódott az iroda ajtaja, és Ethan rohant ki rajta, felhős arca nem sok jót ígért.
- Laura! Ne menj el! - kiáltotta, de elkésett, mert a lift ajtaja az utolsó pillanatban becsukódott maga mögé rejtve a zokogó lányt. Ethan haragjában rácsapott a fémajtóra, és cifrát káromkodott. Ekkor vette csak észre a titkárnőjét, aki megrettenve húzódott félre az útjából, még sohasem látta ilyennek a főnökét.
- Összevesztünk ... - Ethan zavarodottan a hajába túrt. - Most mi a francot csináljak? - kérdezte, de meg sem várta Jodie válaszát, visszament az irodájába. Csöndesen becsukta maga mögött az ajtót, és összeszedte a Laura által szétszórt papírokat. Tudta, hogy hiba lenne most a lány után mennie, hagynia kell, hogy kidühöngje magát, és neki is szüksége van arra, hogy lehiggadjon. A távolság most inkább jót tesz nekik. Minél inkább rágódott magában, annál inkább úgy érezte, hogy beszélnie kell a történtekről Laurával, el kell mondania, hogy mi történt valójában, meg kell neki mutatni a levelet, és figyelni fogja majd az arcát, miközben elolvassa, egyszerűen látnia kell a reakcióját, abból rá fog jönni, hazudott e neki a lány.
Ahogy kivette a fiókból a jelentést és a fényképeket tartalmazó dossziét, hogy belecsúsztassa a levelet is, szeme megakadt a vörös kis bársonydobozkán. Habozva nyúlt érte, megforgatta a kezei között, kinyitotta és végigsimított a kis karikagyűrűn. Szomorúan emlékezett vissza, milyen boldog is volt azon a délutánon, mennyire tervezgette az estét, amikor majd megkéri Laura kezét. Vajon lesz e még rá lehetősége?
Laura hálás volt a gondviselésnek, hogy senki nem szállt be mellé a liftbe, így volt egy kis ideje, amíg összeszedhette magát. Remegő kézzel zsebkendőt halászott elő a táskájából és megtörölte az arcát. Nem akarta, hogy felfigyeljenek rá a portán, ráadásul megvolt az esélye, hogy Ethan utánajön, nem akart feltűnést kelteni zilált kinézetével. A portán leadta a belépőkártyáját, soha többé nem akart ide visszajönni, nem érdekelte az sem, hogyan zárják le a papírjait.
Leintett egy taxit, bemondta a címét, és nem nézett vissza az épületre, ahol megismerte és el is vesztette a szerelmét.
Érezte, hogy egy kissé eltúlozta az előbbieket heves kifakadásával, de nem tudta volna elviselni, hogy egy szenvedélyes együttlét után a férfi újra olyan ridegen bánjon vele, mint azelőtt. Épp elég nehéz volt felkelnie a padlóról, egyszerűen el kell fogadnia, hogy ennek a kapcsolatnak vége, túl kell tennie magát rajta, és új életet kell kezdenie, amiben nincs helye Ethan-nek.
További erotikus történetek
Szextörténetek, mobil verzió
Szex történetek
Közösben a feleségem
Az én feleségemmel 3 éve 17 éves korában ismerkedtem meg. Nagyon hamar sikerült rávennem őt a szeretkezésre. A szopással hadilábon állt, de egy gruppen szex kalandunk igazi kurvát varázsolt belőleEgyedül a szopást nem kívánta kipróbálni rajtam. Amikor sikerült ....
Fiatal fiúkból ömlik a sperma
Elmesélem.Magam is meglepődtem,mikor ezt hallottam magamról.Elsőre furcsa volt...aztán azt gondoltam,hát legyen,ha ezt gondolják rólam a fiatal fiúk:)Hétköznap kora délután-egy esti party előtt-bementem kedvenc fodrászomhoz. A kis csaj alig 25, igazi bögyös-pletykás....
A többi erotikus történet
Magyar szexképek, és pornófilmek - Ajánló
pisihatos a garázsban
Magyar pisilő csajok
Hopyhe szopik melinda
Csak szebb jövőt akart a jobbikos pornókurva
kitárt pina
Két csöcsös meg egy pöcsös
Apáca szex
Néger pornó film
Swinger club
Alyssa Cole szex